Ebben a helyzetben mit tehetnék?

Gondold végig logikusan. Orvosnak készülsz azt mondod...akkor a legkisebb rossz elvén dönts, ez egy baromság, hogy ha "megölöd" hogyan lehetnél orvos.

Én így látom:

Gyereked még lehet később, olyantól, aki szeret és akivel család lehettek (igen, tudom, az abortusz kockázatos és blablabla...éppen ennyire egy felfázás is veszélyes) Orvosként olyan pénzügyi helyzeted lehet, hogy sose kell ilyen szaros 60ezer ft gyedre ácsingózni.

Ha megszülöd a babát: jövőd mehet a kukába, ha nem, akkor anyud neveli a gyereket, ergo nem te, vagyis felesleges volt ez az egész. Ha nem is hagy el az apa, sose lesz olyan a viszony, mint egy közösen alapított családban. Szar munkahely mellett ingyenétkeztetés/rezsicsökkentés/adókedveznény/ilyenolyan alammizsna persze lehet. Hullára dolgozva magad nevelheted nagy szeretetben a gyereked 150.000.-ból...Soknak tűnik? Mert elárulom, ez nem egy tisztességes összeg egy gyerek felneveléséhez, és lehet még sokat is mondtam. És nekem itt jöhet bárki a dumával, hogy a pénz nem minden, de akkor miért látok annyi kéregető családot pistike műtéti költségeire?

Fiatal vagy, előtted egy élhető élet lehetősége. Ha ez önző döntés, akkor itt igenis önzőnek kell lenned, mert senki más nem fogja a javad akarni az életben, csak saját magad állhatsz ki magadért. És nem elítélendő, ha valaki tudja mit akar az életével kezdeni.

Az is elgondolkodtató mi az önzőbb: elvetetni egy embriót, azért hogy az akart gyerekednek NORMÁLIS, nélkülözésmentes életet adhass, vagy megtartani félelemből/gyengeségből és végignélkülöztetni vele az életét abban a tudatban, hogy te ettől többre is képes lettél volna.

Mint mondtam: szerintem ez a kisebbik rossz...

Szia!

Nagyon szimpatikus, érett embernek tűnsz, azok alapján, amit Rólad látok. Szerintem Te már magadban el is döntötted, hogy megtartod ezt a kisbabát, csak persze nehéz dolog lemondani a tervekről, átértékelni az életünket, főleg, ha a másik felelős nem támogat. Csak azért írok, hogy kérlek, ne gyötrődj! Ne görcsölj! Minek? Ez az egész abortusz téma egy szörnyűség, nem hiszem, hogy neked ehhez közöd lenne. Egy embernek nem tiszte, hogy döntsön egy másik, főleg egy ilyen ártatlan és tiszta ember élete felett, mint egy kisbaba, így nincs min gyötrődni. A felelősséget fel kell vállalni a tetteinkért, ha hibáztunk is, és ennyi. Én nagyon későn szültem, egyszerűen, mert nem találtam meg az igazit, most itt szuszog mellettem egy elragadó egyéves kisfiú, és várom már a következőt, de már nagyon rá kell pihennem erre az egészre. Fiatalon kell szülni, akkor meg se kottyan az embernek, nagyon könnyen fogod venni az akadályokat, biztos vagyok benne!

Azt meg, hogy az élet hogy alakul, soha nem tudhatjuk előre. Pénteken temetjük a legjobb barátomat, 42 évesen halt meg, rákos volt. 37 volt, amikor kiderült, hogy gyereket vár a barátnője, egy akkor már 3 gyerekes asszony, akit a férje elhagyott egy másik nőért, és aki egyedül élt a 3 gyerekkel elég sok kisebbségivel körülvéve egy faluban. A fiú bepánikolt, menekülni akart, azt mondta, vetessék el a babát, mert ha nem, akkor az ő életének vége. Hetekig gyötrődött, szorongott ezen az egészen. A párja, aki ugye eleve nem volt könnyű helyzetben, erre csak azt mondta, hogy neki ha a küszöbére letennének egy gyereket, azt is felnevelné, hát még a sajátját. Nem követel semmit, a fiúra bízza, majd látogatja őket annyiszor, ahányszor gondolja. A barátom egy hónapig felé se nézett, hetekig nem is beszéltek. Én nagyon ki voltam ezen, Csilla nem, ő a dolgával foglalkozott, és kedves és derűs volt, mint mindig, gürizett a gyerekekért (3 diplomával takarított). Aztán a barátom lassan felengedett. Elmúlt a pánik, olyan 6 hónapos terhes volt Csilla, mikor bemutatta az első családtagnak, kb 7 hós volt, mikor az anyjának. Mire megszületett a kislány, már együtt éltek, és ez a fiú bolondult a kislányáért és csodálatos pótapja volt a három másiknak. Egy év múlva nagyon izgult, hogy hogy kérje meg Csilla kezét, teljesen belé volt esve. 3.5 év múlva, tavaly novemberben kiderült, hogy az agya tele van melanoma áttétekkel és menthetetlen. Csilla a halálos ágya mellett is ugyanolyan derűs és erős volt, mint bármikor. És ha az a kislány nincs, az a család kihal. Sosem tudhatjuk, hogy mit hoz a jövő, egy biztos, hogy MINDIG az élet pártján kell állni. Ez viszont mindig jót hoz, meglátod. Ezt mindenképpen tartsd szem előtt majd, az orvosi pályán is.

Nagyon sok erőt, és rengeteg örömet kívánok Neked!

Anikó

Kedves Kérdező!

Én is már baba mellett fejeztem be a jogi egyetemet, szóval nem kell lemondani az álmaidról sem,a jövőd nem fog veszélybe kerülni :)

Ha Anyukád támogat, az nagyon jó! Azért is mert akkor nemcsak a tanulás ideje van megoldva (bölcsibe is felveszik, ha nappalin tanulsz), hanem alkalmanként egy-egy estére is rábízhatod.

Gyerekesként vizsgázni pedig tapasztalatból tudom, hogy könnyebb, mint "sima egyetemistaként", mert a vizsga előtti stressz a töredéke, és sokkal tisztább fejjel mész neki mindennek, mert tudod, hogy nem éppen "attól a vizsgától függ az életed". És pont ezért, az eredmény is jó lesz. (Nekem pl. sokkal jobb eredményeim lettek a babám születése után, mert sokkal céltudatosabb lettem tanulásban, és vizsgázásban is.)

Ráadásul mire diplomázni fogsz és nekiállni dolgozni, Ő már iskolába fog járni, ezért nem kell várnod a munkával, nem fogsz kiesni. A karriered is haladni fog.

Szóval biztos lesznek nehéz időszakok - mert a gyerekes lét már csak ilyen -, de ha a Pici élete mellett döntesz, csak nyerhetsz. Hallgass a szívedre!

Szurkolok, hogy Apukáddal tudjatok tiszta fejjel beszélni egymással. Amiket ide leírtam, azokat szerintem nyugodtan elmondhatod neki érvként. Ő is biztosan nagyon félt, de szeret is, és ha ellenkező állásponton is vagytok, idővel el fogja fogadni a döntésed.

Ha tudok bármiben segíteni, írj nyugodtan privátban!

Anyád 25 ezer forintos anyaságin van a tesóddal, magyarul apád tartja el az egész pereputtyot, és akkor te még az ő nyakára vállalnál még egy éhes szájat, sőt azt is a nyakába varrnád, hogy fizesse a tanulmányaidat is, a megélhetésedet ott, ahol az egyetem van stb. stb. Vicc, már ne haragudj.

Én is végeztem olyan egyetemet gyerek mellett, ami nagyon nehéz és csak nappalin lehet, de az ég szerelmére, felnőtt ember voltam, a saját házamban ülve, a gyerek apja a férjem, aki marha jól keres és nem érdekelte, ha nem dolgozok, hanem egyetemre járok helyette, ott volt a gyerek nagyapja, apám, aki végképp szarrá kereste magát, egyetlen gyereke vagyok, így ő a "mi másra költsek már ha nem az unokámra" életszakaszában járt már, plusz anyám is ott volt segítségnek, de korlátlanul, nem úgy, hogy hát a 25 ezres segílykéje is le fog járni az egyetemi éveim alatt, aztán majd tengődhetnek azért, hogy a gyerekemre legyen kinek vigyázni, ha se én se az apja nem tudjuk megoldani. Azért ez kicsit más.

Ez meg itt egy kislány, akit se a gyerek apja nem támogat, se a saját apja, aki mellesleg az egyetlen kereső a családban (anya kis gyet-jét ne számoljuk már ide, nincs bajom a főállású anyákkal, sőt én normálisnak tartom, ha egy nő választ, de azért, nem a kis 25 ezer forintos bevételével kéne neki kitalálni, hogy apjuk finanszírozz még egy bébit, meg a lányod méregdrága egyetemi tanulmányait is még 6-7 évig)...

Azokat meg, akik írogatják, hogy de gyerek mellett is lehet. Hogyne persze, de nem mindegy hogy mit! A szakok legnagyobb része olyan, hogy vagy bemégy, vagy nem, össze-vissza lehet variálni, egy orvosi nem ilyen! Nem a nehézség meg a tanulási idő mennyisége az akadály, hanem egyszerűen az, hogy nincs időd a gyerekre. Meg hova viszi be maga mellé a babakocsiban a gyereket? Boncolni?

Kedves Kérdező!

Az első diplomámat nappalin végeztem (a másodikat levelezőn, egy 2 évessel és a pocakban egy másodikkal), 2 héttel a záróvizsga után született meg a lányom. Tudom, te még előtte állsz. Az orvosi kemény dió, de nem feltörhetetlen. Bármelyik nappalis főiskola, egyetem több bejárást igényel, mint a levelező szakok, de megoldható. A kicsi 1 éves kora után be tudod adni bölcsibe, és tudsz tanulni. (Nyelvvizsgát is írták itt, nagyon jó ötlet) Én is édesanya vagyok. Jelenleg nem is tudok "dolgozni" a szakmámban, mert a gyerekeim töltik ki az életem, és nem sajnálom rájuk az időt. A velük töltött idő behozhatatlan.

Egyedül nevelt anyukám, apukám mondjuk úgy, kilépett az életünkből. Nekem nem hiányzott. Nem csak annak a gyermeknek van joga felnőni, akinek az apukája ott áll mindenben a családja, gyermeke mellett, bár kétségtelen, hogy az lenne az ideális. Nem lehet tudni, hogy mit hoz az élet, lehet annyira berezel, hogy eltűnik, de lehet, hogy mellétek áll. A technikusit sem biztos, hogy ki kell hagyd, csak jelezni kell, hogy mi a helyzet. Használni kell a védőfelszereléseket! (Vannak gondolom, mások is használják a laborokban, hiszen ha nem így lenne...) Biztos vagyok benne, hogy meg lehet oldani, hogy azokat a laborokat ki tudd hagyni, amiknél közvetlen fertőzésveszély, mérgezés vagy sugárveszély lehetséges. Járj utána a lehetőségeknek. Édesanyád melletted áll, a picit nagyon fogja ő is szeretni, ha vállalod! Ha meghallod a szívverését, és megnézed az ultrahangfelvételen, nem lesz kétséged afelől, hogy ki van benned. Én szeretném megsimerni azt, aki így bekopog az életembe, mégha nem is a legjobbkor a számomra. Jó egészséget kívánok nektek!

Írt itt, aki baba mellett fejezte be a jogot. Szép, szép, én az ELTÉ-n jártam a jogot, még ott veszik a legszigorúbban az egészet, meg ott a legnehezebb állítólag, de egy orvosival ne hasonlítsuk már össze. Jogon péntekenként semmire se mentem be, mert szemináriumot csak a lúzerek vettek fel péntekre, volt vagy két előadás, de senki se nézte, hogy bemennek-e az embrek, nem is ment be szinte senki, miért is tettük volna, így már csütörtökön ment mindneki haza... A többi napon meg a képtelen órarend miatt sokszor hagytam ki előadásokat (bolond lettem volna beüln reggel nyolctól délig, ha nem kötelező, de utána meg négytől este nyolcig meg kötelező szemináriumaim voltak és a kettő közötti idő arra nem volt elég, hogy hazamenjek és visszajöjjek, hát a fél napra be se mentem. Ezzel se foglalkozott senki. Most akkor nézd már meg egy orvosi órarendjét, meg a szabályzatokat, hogy mennyit engednek neki hiányozni, meg hogy és mikor kell azt pótolni stb. Az nem úgy működik, hogy majd ő kimazsolázza, hogy mire jár meg mire nem jár, mert úgy is szarik bele mindenki. Na meg a jogot nem véletlen tudod elvégezni levelezőn is, heti 1-2 napos 8 órás elfoglaltásggal...

Arról nem beszélve, hogy messze lakik, akkor hogy gondoljuk, a nagypapi nem elég, hogy eltart egy rakás gyereket, még eltartja az övét is meg fizeti neki az egyetemistáskodást, albérletet/kolit stb? A gyereket meg csak akkor látja, mikor hazautazik, amúgy nevelje más?

Vállaljon gyerket, ha akar, de ne hitegessük már azzal, hogy egy bébivel a nyakában orvosit fog végezni. Főleg ne ilyen nevetséges tapasztalatok alapján, hogy "én is elvégeztem gyerekkel egy olyat, amit egy hülye is elvégez és bejárni is alig kell"...