Abortusz után vagyok, mit tegyek?

Nagyon szomorú vagyok. A műtőasztalon is sírtam mielőtt elaltattak és akkor is,mikor felébredtem. Szerettem volna megtartani,de semmilyen körülmény nem volt megfelelő.

A barátom azt mondta eddig ,ez a legjobb megoldás. Ma azt mondta,benne is az a gondolat van,hogy mi lett volna ha?

Haza mentem,mert nem tudok most vele lenni, nagyon szomorú vagyok. De ő folyton azt mondja,hogy hiányzok stb, és menjek vissza,rá támaszkodjak. Eddig kellett volna ezt mondania, azzal kapcsolatban,hogy tartsuk e meg a babát. Vagy nem?

Fáj a hasam, rettenetesen görcsöl, eddig véreztem, megműtöttek és állandóan méregettek,hogy én ezt tettem/teszem. Ő nem tett semmit,nem ment keresztül semmin, úgy tekintett erre,hogy egy szükséges rossz.

Szóval most úgy érzem, szeretem ugyan,de talán jobb lenne,ha elválnának az útjaink.

Magamnak sem tudok megbocsájtani, nem akarok így élni, elegem van mindenből és csak szeretnék nem létezni.