Miről szól a magzatvédők "feladata"?

Szia! Igen, van konkrét segítségnyújtás: lelki, egészségügyi és gyakorlati támogatás egyaránt.

Személyesen is szívesen bevonódnak az életvédők, ha az anya elfogadja a segítséget, tudom biztosan. Nem pénzért, hanem az élet miatti örömért. Ehhez egyáltalán nem feltétel a vallási meggyőződés.

Hogy érted, hogy baj lenne náluk, ha a magzat, kisbaba Down-os?

A kisbabád megszületése után is kapsz segítséget,és szükség szerint később is.

Személyes meggyőződésem, hogy a bentlakásos vagy lakóotthoni elhelyezés is emberileg nagyon jó megoldás lehet szükség esetén. Nem kegyetlenség, sőt, hanem igen mondása az életre!

Egy másik kicsi szív is dobog benned, aki bízik benned, ne add fel!

Szia!

Elsősorban emberek vagyunk, legtöbbünk anyák, de vannak köztünk apák is.

Amit teszünk: először elmondjuk az abortuszon gondolkodó nőnek, hogy van másik út is. Elmondjuk, hogy nagyon pontosan milyen juttatásokat kapna, mit hogyan tudna igénybe venni, kiskorú esetén elmondjuk, hogy a szülő is elmehet gyedre munka mellett, saját erőnkből és pénzünkből ruhákat gyűjtünk és adományozunk, ha kell, akkor komplett babakelengyével segítünk, és nem utolsó sorban lelki támogatást tudunk nyújtani. Nagyon sokunk kemény dolgokon ment át, én is, tehát pontosan tudjuk, hogy egy magára hagyott anya mit él át.

A Down babákért is harcolunk, de mivel ma egy kényelmes és felelősséget nem vállaló társadalomban élünk, ezért ez keményebb menet, ott igazán csak azok az édesanyák a mérvadóak, akik Down babát nevelnek.

Nekem is van fogyatékos gyermekem, így valamennyire ismerem a fejlesztés világát is.

Ajánlok egy jó oldalt, ami friss :)

[link]

Érdekes videó a Down-nal kapcsolatban:

https://www.youtube.com/watch?v=v9svkO0BfT8

"Kedves egészségügyi dolgozó, aki nem érted, hogy miért tartottam meg a kisbabámat!

Kérlek ne kérdezd meg ezt megint, főleg ne akkor amikor az édes és okos két évesem ott ül mellettem. Lehet, hogy nem ismeri az "abortusz" szót, de többet megért mint ahogyan azt te gondolod. "Anyuka, miért nem vetette el, nem tudta, hogy így fog születni?"-- igen, ezt biztosan érti..

A válasz a kérdésedre igen is és nem is. Tudtam, hogy csak fél szíve van más komoly komplikációk mellett. Tudtam, hogy több nyitott szívműtétre lesz szüksége már csecsemő korában, hogy életben maradhasson. De azt nem tudtam, hogy mennyire szeret majd hozzám bújni reggelente, hogy milyen édes lesz a hangja amikor azt mondja nekem, hogy mama, és, hogy a kedvenc játéka az lesz amikor tűzoltóknak képzeljük magunkat. Nem tudtam, hogy egy pici ember ennyi boldogságot okozhat. Mindössze azt tudtam, hogy mélyen szeretem a babát a pocakomban és azóta is egyre jobban szeretem őt. Az életet választanám a fiam számára újra és újra. Hadd mondjam el neked, hogy amikor majdnem elvesztettem őt, az volt az életem legborzalmasabb napja és kimondhatatlanul hálás vagyok, hogy még mindig itt van, él, lélegzik, mozog, mosolyog.

Kérlek, miután elmondom, hogy mi az életet választottuk, ne akadékoskodj tovább, és magyarázd el nekem, hogy valaki akinek ilyen komplex a szíve, nem kellene, hogy éljen. "Általában az univentrikuláris szívű gyerekeket inkább abortálják.. tudja, az egy elég nagy probléma." Igen, tudom, kedves szülész orvos, aki a második babámat vizsgálod, és nem, még ha neki sem tökéletes az anatómiája, őt sem fogom elvetetni. Egy bosszús pillantással végig mérsz és azt sugallod, hogy bolondnak tartasz. A valóság az, hogy bár nem jártam az orvosi egyetemre, valószínűleg a fiam specifikus diagnózisáról, műtéti opcióiról, és arról, hogy mit jelent egy olyan kisfiú nevelése akinek csak fél szíve van, többet tudok mint te. Nehéz út ez időnként, de ugyanakkor azt is tudom, hogy még az intenzív osztályon is lehet tökéletes békességet és boldogságot találni, akkor is amikor nem tudod, hogy a kisbabád életben lesz-e még holnap, a következő héten, jövőre... Nagyon szívesen mesélnék neked erről többet. Mert a tökéletes boldogság nem annak a függvénye, hogy "tökéletes-e" a gyereked, a kapcsolatod, a munkád, a hazád, autód... létezik egyáltalán ilyen? Megtaláltad már a békét és boldogságot ami minden értelmet felülmúl és nem függ a körülményeidtől? Én igen. És ez a szőke kisfiú, nagy kék szemekkel és a legédesebb mosollyal, akinek szerinted nem kellene itt lennie, nagy szerepet játszott ebben.

Anya tigris vagyok és te az én drága kisbabám életének kioltásáról beszélsz szóval legszívesebben leordítanálak. De nem teszem meg. Talán mert túlságosan nagy a sokk, vagy mert túl udvarias vagyok, vagy mert félek megtenni... ugyanakkor, zokogni fogok, de csak miután az a pici fiú elaludt, akinek szerinted nem kellene itt lennie, hogy ő ne érezze át, hogy mennyire fájdalmasak és borzalmasak is igazából a szavaid. Azért, mert nem tudom, hogy meddig lesz itt, de minden egyes másodperc amit vele tölthetek, az életem legjobb része. És zokogni fogok mindazok az anyukák miatt is, akik a rendelődben ültek amikor a terhesség megszakítását erőltetted anélkül, hogy átfogó információt adtál volna a diagnózisról, és akik emiatt most üres karokkal és fájó szívvel élnek. Hatalmas a felelősséged. Szóval kérlek, hogy olvass bele azokba az orvosi tanulmányokba amik a legutóbbi fejleményekről írnak a veleszületett szívbetegségek kezelésében. Lehet, hogy meglepődöve fogod hallani, hogy valaki olyan, mint az én fiam, akinek csak fél szíve van és szerinted nem kellene itt lennie, egy napon majd akár a te székedben is ülhet, és lehet az az orvos, aki ránéz a szomorú, aggódó anyukára, aki most tudta meg, hogy valami nincsen rendben a kisbabájával, és elmondja neki, hogy a diagnózis nem határozza meg az embert és nem csak a hibátlan lehet tökéletes.

Tisztelettel,

Az a mama a rendelőben

(Ez a nyílt levél nem egy adott személynek íródott, hanem mindazoknak az orvosoknak és nővéreknek akik ezeket vagy hasonló megjegyzéseket tették. Nagyon hálásak vagyunk a jelenlegi szülész orvosomért és a remek ellátásért amit biztosít a számunkra)."