Szerintetek mit tegyek?! Többi lent!

Nehez dontes.

En a 3.babaval jartam hasonlokepp.

Az elso ketto a volt ferjemtol van,3 eve voltunk egyutt az uj parommal mikor terhes lettem.szintugy kozos hulyesegbol.

Az elso par hetben valtozott a velemenye mint az idojaras.hol akarta,hol nem.pedig minden adott volt.sajat lakas,penz,tenyleg minden.

En eldontottem,hogy megtartom,elmentem a kiskonyvemert es kesz tenyek ele allitottam.

Masnap lelepett.kivett egy szobat es elcuccolt.kemeny hetek voltak azok.pedig szamitottam ra,de akkor is nehez volt.

Aztan egyre tobbet jart haza ilyen olyan indokokkal.minden nap beszeltunk telefonon is.csak epp a terhesseg nem erdekelte.soha nem kerdezte meg hogy vagyok,nem jott velem orvoshoz.egyedul a 4D re jott el a 24.heten.arra magatol.

Azutan valtozott meg.elkezdte a pocakom simogatni,neven nevezte a picit,beszelt hozza.elkezdett itthon aludni.estenkent mikor azt hitte alszom simizte a pocim es odahojlt,beszelgetett a babaval.egyszer aztan kb a 30. Het tajan egy ilyen esti szituban azt mondta a babanak,hogy tudja e milyen eros anyukaja van.es hogy az apukaja meg egy barom.....en csak annyit mondtam halkan,hogy ezzel egyet ertek :D

Bent volt a szulesnel,elso latasra beleszerelmesedett a kicsi fiaba.kikopott apja a gyerek.imadja azota is.a kapcsolatunk persze megszenvedte ezt a donteset,de mara helyrehoztuk.sokaig bantott engem a tudat,hogy nem akarta,aztan meg milyen szerelmes.de vegul elfogadtam.elengedtem.

Ha nem jott volna vissza akkor most egyedul lennek a 3 gyerkocel,es biztosan nem bantam volna meg.

Ha adottak a lehetosegeid,meg tudod oldani anyagilag,szeretmed a babat akkor ne vetesd el.apuka majd rajon,ha meg nem akkor igy jart.

"kicsi élet ami kettőnk szerelméből lett". Azt hitted. Ez a pasi nem szeret téged, nem áll melletted a bajban, nagyon félreismerted.

A másik 34 éves és amikor ott a felelősség elmenekül.Ha vele maradsz akkor remélem tudod,hogy nem csak most de egész életedbe nem akar majd családot tőled. Csakhogy ne dőlj be a "vetesd el és majd pár év múlva talán lehet róla szó" szövegnek.

Ráerőszakolni viszont nem tudod max. egyedül felnevelheted. Viszont szülői segítség nélkül egy ilyen apával nagyon nehéz lesz, a világgá megy szövege alapján kinézném ,hogy még a gyerektartás elöl is elmenekülne amire meg szükséged lenne legalább addig amíg vissza tudsz menni dolgozni. Szóval sajnálom de így nagyon nehéz dolgod lesz. Arra meg nem lehet alapozni ,hogy hátha meggondolja magát. Ha meg is tenné vajon meddig tartana? mikor vágná rátok az ajtót,hogy ő ezt nem is akarta?

Szóval én a helyedbe higgadtan próbálnám átgondolni egyedül is betudnám -e vállalni a gyereket,elég érett,erős vagyok -e hozzá,mennyi segítségre számíthatók anyagi és más szempontból, a párommal leülni megbeszélni a gyerektartást (amit amúgy ha akarja ha nem fizetnie kéne),mikor tudom bölcsibe adni, lesz -e utána segítségem a gyerekvigyázásban, ilyenek. Képzelem ,hogy nehéz de szorít az idő és muszáj reálisan végiggondolnod az egészet. Az biztos én egy ilyen után úgy megundorodnék egy életre a "páromtól" ,hogy ránézni se bírnék többé.

Épp nemrég jelent meg egy cikk, egy pszichológusnő írta a tapasztalatairól az abortuszon átesett anyákkal kapcsolatban.

Azt írta, hogy évtizedekig segítségre szorulnak a lélektani hatások miatt. Az abortuszban a legkevesebb maga a fizikai beavatkozás, sokan belerokkannak, tönkremennek tőle lelkileg. És ezt előre senki nem mondja nekik, mindenki csak a műtét orvosi oldalával foglalkozik.

És szerinte pedig elsősorban a pszichológiai hatással kéne foglalkozni, mert az abortuszt önrombolásnak éli meg a legtöbb nő.

Nagyon érdekes.

Én a pillanatnyi problémák miatt nem aggódnék. Akár van a családban segítség, akár nincs. Ha egyedül nem bírnám, mennék segítségért akárhova, vannak szervezetek, ahol örömmel segítenek, mindenki jól jár. Majd ha jobban menne, én is segítenék másnak.

Ne csinald amit tipikusan a nok tesznek hogy altatjak magukat meg biznak a csodaban meg majd ok megnevelik a pasit stb.. o ilyen sajnos. Nagyon jol megmutatta az arcat! Ha nem ilyen lenne nem igy allna ehhez. Szoval megmagyarazhatod mindennel meg remenykedhetsz de csak jobban pofara esel.

Azert ha egy 34 eves igy beszel es gondolkodik akkor az eletbe nem fog felosseget vallalni mar, de legalabbis drasztikusan csokken az eselye az ido haladtaval hogy egyszer felelossegteljes es erett lesz. A kor ilyen teren nem szamit. Azt hitted, de nem az. Sot..

Aztan lehet hogy csak kezdeti ijedtseg miatt reagal igy legyen ez, de akkor meg ahogy a fenti valaszolonak o is visszajon minden keres es hiszti nelkul. Ha nem akkor keptelen felnott modjara letezni. Es ezek utan most babatol fuggetlen nem merulne fel benned hogy ha olyan van vajon majd szamithatsz e ra..?!

Semmi "babáról" nincs szó ilyenkor.

A gyerek a szülők, vagy ha csak anya van, akkor az ő jövőbe vetett hite, semmi más. A baba néhány évig kicsi, de előbb-utóbb ember lesz. Ez adja a motivációt, az erőt minden percre. Akinek nincs hite, bizalma önmagában, az meg kaphat másoktól, sokan erre szentelik az életüket.

Az apa is, az anya is pillanatok alatt kieshet a képből, és akkor is mindig van, aki a gyerekek mellé áll. Nem kell félni, a félelmek csak gátolják az embert. Rávenni nem kell, nem is lehet senkit. Esetleg megbánja később, és a gyerek érdekelni fogja. Sokszor úgy van. Az sem baj.