Teherbe estem, de nem akarok gyereket. Valaki, aki már járt hasonló cipőben, hogyan működik az abortusz?

"Nem azt a világot éljük, ahol ekkora szívességet megteszünk csak úgy."

Nem az örökbefogadónak tennél ezzel szívességet, hanem magzatodnak elsősorban.

"Ez az én saját életemet felborítaná teljesen."

Szerintem meg az abortusz borítaná fel teljesen. Feltettél itt egy kérdést. Ha valóban csak arra lettél volna kíváncsi,hogy a műtő orvos mit csinál veled onnantól kezdve, hogy a műtőbe kerülsz, akkor elmentél volna egy nőgyógyászhoz / kórházba stb és megkérdezed, ehhez nem kell feltenni kérdést gyk-en. Tehát feltételezem, hogy Te valójában nem az abortusz fizikai oldalára voltál kíváncsi, hanem pont a lelki oldalára. Márpedig ha ez így van, akkor, de ez téged nagyonis meg fog viselni, lehet, jobban, mint most hinnéd. De nem akarlak róla lebeszélni, és igen, mondhatod, hogy semmi közöm hozzá, mert nem az én gyerekem. De az az igazság, hogy egy gyerekre vagy magzatra, embrióra nem lehet tárgyként tekinteni, birtokként! Ez nem olyan, mintha pl. a tanulmányaidról vitáznánk!

Kérdezed, fáj-e maga a műtét. Szerintem jobban fáj maga a tudat az abortusz után és szerintem ez az, ami kiheverhetetlen, nem maga a beavatkozás, de lehet, tévedek.

"Az esetek nagy többségében azért előfordulnak rosszullétek, hasonlók."

Úgy nyilatkozol róla, mintha már végigvittél volna legalább egy terhességet, vagy szültél volna. Picit óvatosabb lennék a helyedben... (igen, én végigcsináltam már, onnan tudom)

"És nem, a hátam közepére sem hiányzik, hogy két hányás között készüljek a vizsgaimra például."

Nem olyan lánynak tűnsz, aki feladja az akadályoknál (ellenvéleményeknél pl.) szerintem megoldanád. Azért ne úgy képzeld el hogy éjjel-nappal hánysz. Egy-egy vizsga jóval brutálabb tud lenni (igen, ezt is csináltam, onnan tudom).

"Mindennap busszal járok be, ami egy óra, és onnan még BKV-zok, ezt terhesen igen megterhelő lenne mindennap csinálnom."

Hat hónapos várandósan még kemény fizikai munkát végeztem mindennap. Az egyetemen lehet vizsgákat halasztani, órákra bejárni nem kötelező, max szemináriumokra, de nincs az a tanár szerintem, aki nagypocakos kismamát bekényszerítene az óráira, ha az nem akar menni. Bár elismerem, körülményes lenne mindezt elintézni, valóban, de nem lehetetlen.

"Egy szóval senkitől nem várható el, hogy kihordjon és megszüljön egy nem kívánt gyereket, csak hogy másnak legyen."

Ez így van. De jót cselekednél három emberrel: magzatoddal, az örökbefogadóval és magaddal (még ha nem is hiszed).

"Meg igazából a végső döntés úgyis az enyém, hiába lett volna más a véleménye, rákényszeríteni úgy sem tudna és ezzel ő is tisztában van."

Ez is igaz. Nem próbállak lebeszélni, csak remélem, hogy nem fogod megbánni. Magzatodat viszont szívből sajnálom, mint minden meghalt magzatot, csak a spontán vetélés azért kicsit más tészta, lássuk be.

68-assal egyet értek ,de azért én ilyen a legrosszabb ellenségemnek se kívánnék.

Figyelj kérdező. Én nem minősítettelek ,csak akkor amikor te minősítettél engem ,de utána persze kussoltál miután sokadjára törölték az olyan hozzá szólásaimat amibe téged minősítettelek JOGOSAN. Én nem tűrőm ,hogy bárki is ócsároljon engem. Ha te igen ,egészségedre. Nyugodtan élvezkedj rajta ,de én nem.

Egyébként meg vicces ,hogy olyan emberek véleményét tartod "fröccsögésnek" és "undorítónak" ,akik szó szerint a legális emberölés ellen vannak. Ezzel persze nem téged akarlak ostorozni ,eddig sem volt célom. És semmi közöm az életedhez ,de amikor engem mérlegeltén azt nagyon nem csíptem. Senkitől sem csípem ,tőled meg főleg úgy ,hogy nem is ismersz és számomra semmilyen szinten nem vagy szimpatikus. Így tehetném fel a kérdést én jogosan: Neked mi közöd van az életemhez?

Na látod.

Én innentől hülye emberekre aztán nem pazarlom a drága időm ,az aztán biztos.

#66:

Azért kíváncsi lennék ,hogy ha ebbe az országba legalizálnák nemi erőszakot mit szólnál ahhoz ,ha a lányod azzal jönne haza ,hogy: "Szia apa! Megerőszakoltak." Gondolom arra is az lenne a válasz: "Ugyan ,lányom. Rá se ránts! Ebbe az országba legális ,nem tudtad?"

Ennyit szerettem volna még hozzá fűzni. Ennyi.