Volt akik tervezték a babát aztán mikor sikerült mégis elvetették?

Szerintem a kettő valahogy elég nagy ellentmondás.Ha valaki tervezi,felnő a feladathoz.Ha mégis meggondolja magát,elveteti,az nem vall felnőtt gondolkodásra,éretlen,meggondolatlan viselkedés.Persze,ha menet köznen kiderül,hogy beteg a baba,akkor az más,vagy valami visszafordíthatatlan esemény történik.És itt nem a válásra gondolok,az nem kifogás.

Nem ellentmondás, második. Egy gyereket két ember tervez. Ketten nevelik, gondozzák és tartják el, ezzel érzelmi és anyagi biztonságot nyújtva. Ha az egyik fél meggondolja magát, nem biztos, hogy a másik egyedül képes rá. Az is egyfajta felelős gondolkodás, hogy felismeri, egyedül nem tud megfelelő körülményeket biztosítani.

Van igazság abban,amit írsz,de szerintem,akkor is két ember gondoskodik róla,ha elválnak.Az értelmesebb emberek persze.Ezért tartom a válás részét kifogásnak és ezért is rossz egymásra alapozni a jövőt,és az anyagiakat.De szerintem a kérdező nem erre gondolt,mert akkor odaírta volna.Kifejtenéd kérdező?Mert tényleg nem mindegy,hogy betegség,vagy tényleg nem gondolták át,és csak játszadoznak,vagy egyedül maradtak,és esély sincs úgy felnevelni(bár erről az opcióról megvan a véleményem).

A gyerekvallalashoz nem kell hazasnak lenni, az az egyik, a másik pedig, hogy az apuka simán megoldja, hogy ne kelljen tartasdijat fizetni és a gyereket kitorli az életéből. Plusz x összegű tartasdij plusz gyed és családi az közel sem ugyanaz, mint teljes jövedelem, gyed plusz családi

Igen...és ebben az esetben a tervezett baba,-aki azért fogant,mert dolga van a világban-issza meg a levét az anyuka rossz választásának.Nem abortuszellenes vagyok,mielőtt ezt szűrnéd le,de számomra a felnőni a feladathoz abból is áll,hogy végiggondolom,ha netán egyedül maradok,mi lesz.Mert nemcsak a válással maradhatok egyedül.Állok mondjuk 8 hónapos terhesen,a párom meghal balesetben,akkor már nem lehet elvetetni.Tudom,már közhely,és sokan nem is tudják megtenni,de sokkal jobb lenne,ha külön-külön is meg tudná az ember alapozni az életét,és tényleg csak úgy vállalna gyereket.Tudom,kegyetlenül hangzik,de így kevesebb lenne az abortusz,a kukában landoló gyerek,stb.Csak ehhez nemcsak pénz,hanem ész is kell.

Utolsó, hatalmas a különbség aközött, amikor elveszti az ember a gyereke apját és aközött, aki tudatosan vállal gyereket, hogy az az apja nélkül nő fel. Hogy csak egy példát mondjak a "nekem miért nincs apukám " kérdésre első esetben evidens a "meghalt" válasz, míg a másodikra a nyers igazságtól "nem akart téged" a hazugsagig "szeretne jönni, de...." kb millió lehetőség van és hidd el, nem egyszerű a megfelelőt megtalálható. Mellesleg mivel te kívülálló vagy, fogalmad nincs erről a helyzetről, így hozzá se kellett volna szolnod.

Rokonomnál volt ilyen. Gyereket vállaltunk a férjemmel és a rokon is akart egy "ilyen kis cukiságot", ezért egy pár hónapos kapcsolatra tudatosan tervezte a gyereket. A pasi is akarta volna nagyon. Mindenkinek szétkürtölték a dolgot már a legelején, amikor pozitívat tesztelt a csaj,facebookra tették fel az első uh képet, aztán összevesztek és a csaj bosszúból 9 hetesen rohant az abortuszra. Undorítónak tartottam...