Hogy lehet feldolgozni egy 14 hetes magzat halálát?

Nem-nem ..-14.hét után beindítják a szülést

Sajnálom a történteket!Minden jót kívánok!

Aki pedig értelmeset,együtt ÉRZő szavakat nem tud írni inkább ne is írjon.

Ne törődj az ilyen hozzászólásokkal!!!

Részvétem kérdező! Azt hiszem az idő sokat segít.

És én is úgy tudom, hogy 14 hetes kortól nem altatnak..

miert hazudna valaki ilyen dologrol?

a fajdalom enyhulni fog 6-12 honap jobban leszel addig ne vallalj gyereket amig nem josz rendbe lelkileg

En a 25 hetes babamon a mai napig nem tudtam tullepni. Ugyanugy faj, mintha tegnap tortent volna, pedig masfel eve volt. Raadasul egeszseges volt, es el is temettuk.

Azt mondtak, hogy konnyebb lesz, ha lesz masik baba. 33 hkm vagyok, es a mostani babammal jaro boldogsag nem kompenzalja a gyaszomat.

Csak annyit tanacsolhatok, hogy ne tartsd vissza az erzelmeidet. Sirj, kiabalj, jajveszekelj, ha eppen az jon ki beloled.

Sajnos nekem mindenki azzal jott, hogy ''ne sirj, ne szomorkodj'', belemfojtottak az erzeseket, es az felgyulemlett, es nem birok mar megszabadulni toluk. Mintha betokosodott volna.

Nagyon sajnálom a Veled történteket. Nem hiszem, hogy maradéktalanul fel lehet dolgozni egy középidő magzat elveszítését. Az én Lányom másfél éve ment el, a 20. hétben. Egészséges volt, a probléma bennem adódott.

Ennyi idő távlatából azt mondom, hogy a lényeg az elfogadáson van. Ez a fájdalom adott, ezt kaptuk, egy életre szól. De a szívünk mégis dobog, így élnünk kell és hordanunk kell a bánatunkat. Úgy kell ezt a szívünkben és a lelkünkben hordani, hogy ne bántson minket, hagyjon minket élni, élvezni az életet, nevetni örülni. Látni az élet, a világ szépségeit. Ehhez rengeteg könny, sírás, szenvedés, kétségbeesés, kell. Aztán egy idő után tényleg eleged lesz abból, hogy minden fáj, hogy mindenhol látod, érzed, mindenben látod Őt, holott alig volt. Egy másik baba egy babakocsi, a legfájdalmasabb látvány egy terhes nő... És egyszercsak már nem izgatnak fel annyira ezek a dolgok. Már nem rögtön az első gondolatod a babád - egy ilyen találkozás után - hanem, hogy mennem kell tovább a dolgomra. Idő és a fájdalom, a gyász megélése. Így is sokszor lesz visszaesés.

Nekem még maradt mellette az a remény, hogy van egy szép gyermekem és megpróbálhatom, hogy legyen és a hitem.

Nagyon sajnálom tényleg, remélem, hogy gyorsabban gyógyul a lelked.

A kétkedőknek pedig üzenem: 12. hét felett valóban szülni kell. Szülni. Ugyanabban a fájdalomban mint egy 40 hetes gyermeket, azzal a különbséggel, hogy miután üres kezekkel kihoznak a szülőszobából a testedből egy kürettel még a maradék nyomát is eltüntetik annak, hogy odabent pár órával vagy nappal korábban egy élő gyermek mozgott. Kívánom Nektek, hogy sose ismerjétek meg azt az ürességet és kétségbeesést, amely ezek után benned van. Aki pedig nem bírt normálisan hozzászólni.... ki vagy Te hogy ítélj másokat?