Evészavarosként elvetetnétek a gyermeketek?

Minden jót kìvànok Neked, remélem, sikerrel jàrsz majd!

Nagyon sajnalom,gyogyulj meg mihamarabb

Sajnálom, kérdező! Én is nagyon mélyen voltam az anorexiásban, 169cm/30 kg, de én már felülni sem bírtam az ágyamban, nemhogy kihordani a terhességet...sajnos, ha valaki nagyon mélyen benne van a betegségben, se a saját élete, se a babája élete nem érdekli, CSAK a betegség. Komolyan meg kell érintenie az embert a halál szele (akár a sajátja, akár mint nálad, a babádé), hogy el tudjon indulni a gyógyulás útján. Engem is megérintett a halál szele (újraélesztés), újra kellett tanulnom járni, meg minden, de sikerült meggyógyulnom, most már 3 éve, 49-50 kg körül mozgok! Bár tudom, hogy ez még mindig kevés, mert annó 65 kg-ról mentem le 30-ra, de jól érzem magamat a bőrömben, nincs semmi fizikai problémám, menstruációm visszatért már rég (2,5 évig maradt ki), talán gyerekem is lehetne, ha akarnék (majd szeretnék, csak még nem.) Kitartás, nehéz lesz, és rögös, botlásokkal teli, de lehet, hogy SAJNOS ez a trauma (mint nekem, hogy "meghaltam") kellett hozzá, hogy elindulj a gyógyulás útján, és lehet ám, hogy a későbbiekben lehet még babád majd! Még nagyon fiatal vagy! Ne add fel!

én 22 évesen húznék a fa szomra gumit! hova kell még nektek gyerek?