Abortusz. Tapasztalatok?

Szia!

Nekem 21 évesen volt egy terhességmegszakításom. Fizikailag mindig hamarabb rendbe jön az ember, mint lelkileg. Utóbbi nekem sok időbe telt, eleinte sokat sírtam, állandóan fel voltak dagadva a szemeim. Mára már nem sírok miatta, de ennek ellenére sokszor eszembe jut. Ezzel meg kell tanulni együtt élni.

Egyébként ez egy olyan kategória, ahol elég sok az abortuszellenes, szóval ha ebben a helyzetben vagy, tanuld meg kirekeszteni őket, ellenben sokkal rosszabbul érzed majd magad.

Utólag még annyit: mindig te tudod a legjobban, hogy mi a megfelelő lépés, más nincs a te helyedben, nem látja az életed, az okokat. Ez minden ember saját döntése

Első!

Nem emlékszem rá, hogy osztottam volna neked lapot!

Szerintem maradj szépen csöndben.

Mindenki azt csinál amit jónak gondol.

Sziasztok!

Nekem 5 napja volt...:(

Én borzalmasan megbántam és nagyon szomórú vagyok azóta.Tudom nem mentség de gyógyszer mellett estem teherbe,az apuka 2,5 éve volt az életem része de nem laktunk együtt!Mikor megtudtam és elmondtam neki azt mondta,hogy neki ez most nem aktuális és amúgy se volt őszínte mivel van élettársa 14 éve amit eltitkolt!:( Össze törtem azt mondta nem fog segíteni semmilyen formában sem,ne is számítsak rá,sajnos egyedül nem vagyok olyan anyagi helyzetben hogy ezt tudtam volna vállalni,családom nincs meghaltak a szüleim évekkel ezelőtt,most mégis fáj a lelkem és élni nincs kedvem.Nem tudom hol kezdjem ennek a dolognak a feldolgozását ha egyáltalán fel lehet...