Egy kis vigaszt várnék, támogatást, abortuszra kényszerülök, hogyan tudnek megbocsatni magamnak?

A helyzet az, hogy 24 éves vagyok. Már van egy 3 eves lanyom egy elozo kapcsolatombol. Most lett egy új kapcsolatom, egy eve vagyunk egyutt. Minden nagyon szé volt, mindketten ugy ereztuk egymasban megtalaltuk azt akivel akar egy eletet is letudnank elni. Volt szo kozos babáról is. Meg egy honapja is azt beszéltük ha becsúszik egy baba nem gond, megtartjuk.

Csak, hogy az utobbi idoben rengeteget veszekedtünk. Január elején kiderult, hogy terhes vagyok. Ugy volt megtartjuk, de ismét volt egy nagy veszekedesunk majd a Párom kijelentette, hogy nem akarja a gyereket es elhagy. Azota ugy kezel mintha itt se lennek, teljesen kifordult önmagából megmondta, hogy minel hamarabb koltozzek el. En ugye meg nagyon fiatal vagyok, nemrég helyezkedtem el. Igaz, GYED-ET kapnék, plusz gyerektartas...stb. De a szüleimhez kellene költöznöm, van egy 5 eves kistesom is, O eleg kesei gyerek nalunk. Ok elegge el vannak adosodva, azt mondtak amiben tudnak tamogatnak, de nékik is rengeteg anyagi problémájuk van, igy a jovo szempontjából ez nagyon bizonytalan. Igy arra jutottam, hogy az ésszerű döntés ha nem tartom meg. Mar csak azert sem mert valoszinuleg nem tudnam a két gyereket tisztességesen felnevelni.

Viszont én mar most bele vagyok betegedve ebbe, folyton sírok, elkepzelhetetlennek tartom, hogy oda menjek. Kerlek orokbeadasrol ne is probaljatok meggyőzni mert ha mar megtartanam örökbe ugysem tudnam adni... Csak azt érzem, hogy fele nem tudok elszámolni a lelkiismeretemmel, hiszen O nem tehet semmiről es borzasztóan kínoz de az sem akarom, hogy kesobb a rossz körülmények miatt esetleg elvegyek tolem Ot vagy epp mindket gyereket. Kerlek bántani se bantsatok, nem erzem magam felelotlennek hiszen ugy gondoltam van kivel vállalnom a babat, álmomban nem gondoltam volna, hogy O egyszer igy fog elhagyni. Elore is koszonom a válaszokat!