Van olyan aki nagyon meg bánta, hogy elvetette a gyermekét?

Egészséges, tiszta léleknek tűnsz, olyannak, aki hamvas kora ellenére is próbál felelősségteljes lenni.

Ne akard megtudni, milyen lehet ilyen terhet cipelni.

Maradj mindig ilyen!

Tudod, mi a vérciki, utolsó? Hogy az "egybeírás", "egybeírjuk", és a "különírás", "különírjuk" szavak helyesírását éppen az általad kifogásolt vonatkozásban tévesztetted el.

Ez a kislány leiskolázott téged. A szerénységével, az emberségével, az alázatával.

Tanuld meg térdelni, mert aki térdel, sosem esik akkorát, mint aki áll...

Tényleg szép, hogy 17 évesen ilyen komolyan gondolkozol.

Én tinikoromban nagyon-nagyon féltem a teherbeeséstől, mert már akkor is tudtam, hogy nem tudnék abortuszra menni, ezért mindent megtettem a védekezés terén, amit csak lehet.Volt egy osztálytársam, nagyszájú, nagymenő vagány csajszi, 17 évesen terhes lett, egy vállrándítással elintézte az abortuszt, élte tovább az életét. Legalábbis kívülről.

Azóta eltelt huszonpár év, ez a nő ma egy egyedülálló magányos kiégett és cinikus személy...

Én férjhez mentem, született 3 szép gyerekünk, aztán hopp, besikerült a 4. Nagyon megijedtem, idős vagyok már, a 3 is sok, nemhogy négy, kérdést is tettem fel itt, holott tudtam a választ előre, azt hogy KÉPTELEN LENNÉK ABORTUSZRA MENNI!!!

Most a picink már 15 hónapos, sok örömünk van benne(is), de ha ránézek, még így is lelkiismeretfurdalásom van, mert azt látom, itt van egy emberi lény, aki majdnem nem született meg mert az anyja önző módon azt gondolta, túl öreg hozzá, vagy túl sok gyereke van már...

A másik ami felkavart, hogy mikor már megszületett a picim, a kiírt kérdésemhez hozzászólt valaki, aki azt írta, hogy hasonló helyzetben volt mint én, de ő az abortusz mellett döntött, de nagyon megbánta, azóta nincs élete, nem bír létezni stb. Nagyon felkavart, írtam is neki, de már nem válaszolt.

És még egy. Legjobb barátnőm abortusza családanyaként. Van már két gyerek, a 3. besikerült, elvetették. Azóta eltelt 5 év, de igazán nem sikerült teljesen feldolgoznia, az emlék nyomot hagyott benne, minden éven gyászolja, eljátszik a gondolattal, mi lenne ha itt lenne köztük, hány éves lenne, mit csinálna stb. Olyan mint egy szeretett ember halála, az évek során elhalványul a fénye, de a hiánya örökre megmarad...

Szerintem sok korosztálybelid még nem elég éretten gondolkodik, egy besikerült terhességet gondolkodás nélkül elvetet, hiszen nem érzi még döntése súlyát, de ez azért tudat alatt munkálkodik benne, van aki megbánja, van aki látszólag nem, de azért ez ott van belül, hidd el.

Azért írtam le ezeket a történeteket, mert te egy érző szívű leányzó vagy, inkább mások eseteiből tanulj, és bizony ne akard megtudni, megtapasztalni azt az érzést, amikor egy nem tervezett terhesség dilmemmájával vívódik az ember, hidd el ettől rosszabb nincs is a világon!

Védekezz a pároddal, és majd ha az életed már ott tart, hogy a gyermekvállalást tervezitek, majd meglátod milyen csodálatos dolog lesz, amikor a terhesség kiderülése egy várva-várt örömhír lesz számotokra, nem pedig egy ijedelem!

De erre még igen ráérsz 17 évesen, éld az életed okosan, kívánok neked minden jót!