Abortuszom lesz, tippek?

3-as, 4-es:

Látom sikerült felfedezni a kérdésben a lényeget... :D

Arról van szó, hogy van egy limese ennek a kérdéskörnek, ami miatt ez egy örök kérdés, és zavaró, hogy eddig még nem zárta rövidre senki. Természetesen már akkor tisztában voltam a kérdéseimmel és azokhoz való viszonyulásommal, mikor kiírtam, egyedül az érdekel, hogy a "két különálló világ" miért nem tudja ezt a témát lezárni. A sejt és pete emberi kérdésköre pedig azért került elő, mert a limes meghatározásához a kérdéses pontokban teljes gráfbejárást kellett alkalmazzak, hogy olyan választ ne kapjak, amire külön ki kell térni, hogy mit minek értek a kérdések alatt.

6-os:

Elméletileg minden predestinálva van, szóval ez egyébként se történhetett volna meg soha. Mivel a predestináció kizárja a volna szót. Ezt a predestinációt még fel fogom itt többször használni.

8-as:

Megpróbálom felmérni a helyzetet egy magzat szemszögéből, de nincsenek meg a helyzet felméréséhez szükséges idegpályáim és előismereteim kvázi nem tudok dönteni. Külső megfelelő intelligenciával rendelkező szemlélőként talán meg tudjuk mondani azt, hogy a saját tapasztalatink szerint, egy olyan életet, amiben mi el tudjuk dönteni mit szeretnénk, rendes nevelést kaptunk, stb. stb. Mondjuk azt mondanám, hogy kívánnád-e, hogy valaki nyomorék legyen? Mindegy a szint a legrosszabbra gondolj, mert csak a határon lehet dönteni igazán. Akár hiszed akár nem, van olyan ember aki inkább nem szeretne élni, és finoman fogalmazok. Nem ez a lényeg, mert messze megyünk a témától. Ha az előbb az gondoltad vagy valaha gondoltad, hogy "senkinek nem kívánom hogy így éljen" akkor azt is mondhatnánk, hogy te is képes lennél embert ölni. Nyilván nem ugyan úgy hangzik a kérdés, minthogy kívánnád-e, hogy valaki nyomorék legyen vagy különben meghal? De akár azt is mondhatnám, hogy szabad e pipázni imádkozás közben? Vagy szabad-e imádkozni pipázás közben? Messze megyek, vissza: Szóval minden ember ugyan annyira értékes. Az is, akit megerőszakoltak, és ezek szerint meg kéne szülnie azt a gyermeket, aki mindig is arra fogja emlékeztetni. Akár az is lehet, hogy egy nap eljön a gyerekért, és azt mondja, hogy "látni akarom a fiamat." Egy ideális környezetben ez még lehet, hogy teljesülne is, de ahogy nincs első és másodfajú perpetuum mobile, úgy itt sincs évtizedeken át tartó hibátlan élet. Nekem nem elfogadható azt mondani, hogy: ha egyik nap megerőszakolnak, a másik nap te kérjed(ha megütik egyik orcád tartsd oda másikat mintájára). Tehát minden ember egyformán értékes, még az is, akit megerőszakoltak. Azután is, hogy megerőszakolták. Tehát így, mi, mint ítélőszék: mert szögezzük le, csak ítélkezünk az olyan emberek felett, akik abortuszt követnek el, megítélhetjük, hogy mi legyen annak a szerencsétlennek a sorsa. Megszavazzuk, hogy soha többé nem lehet abortuszt csinálni, és akkor az lesz a szegény, aki nem dönthet, akit megerőszakoltak. Tehát az ő élete megy tönkre, mert mondjuk fiatal is, a családja szegény, stb. stb. (lehet, hogy kitalált, de nem lehetetlen és a határon kell maradni). Igen itt nincs az, hogy gyilkosság, de ezt a 3-as és 4-es hozzászóló párhuzamára hozom, mert mindenki azzal jön, hogy szegény gyerek, és nincs döntési lehetősége. A gyilkosságos dolog az maga a kérdés, az egy másik téma, tehát ha valaki ezzel kötözködni szeretne, akkor vegye figyelembe, hogy ez a kettő külön van(!!!!!KIEMELEM!!!!!). Mert sokan beszélnek a vakvilágba és nem olvassák el rendesen mi hova tartozik. Na. Mi van még? Többi hozzászólás, a gyilkosság szál elvarrása/felszakítása és áh, megvan.:

Nem ezt a sorsot szánta a magzatnak Isten. Ezt csak te állítod. A biztos csak az, hogy a magzat hordozójának szán sorsot, amiről dönthet. Persze lehetne azt mondani, hogyha Isten nem ezt a sorsot szánná a magzatnak, akkor az anyja elvetélne, mert akkor ez volt Isten akarata, de azért ez könnyen belátható, hogy hülyeség: Nem foganna meg a gyermek, és akkor el van varrva a szál. Azt meg ugye nem mondhatjuk, hogy Isten azt a sorsot szánta a megerőszakoltnak, hogy essen túl egy ilyen élményen.

9-es szívemből szóltál

10-es:

"És ki gyűlölködött? Mégis ki? " Aki ítél. Csak aztán ne ítéltess. Viszont erre az empatikus dologra eszembe jut, hogy van egy teljesen jól működő védelmi algoritmus belénk kódolva a tapasztalattal és a tanulással kapcsolatban, és ezért vigyázok, és úgy alakítom az életem, hogy biztonságban tudjam magam. Tömören: ha alapból találkozok egy gyilkossal, és nem tudom, hogy az, akkor segíteni fogok neki az életben, nem teszek rosszat vele. Ha viszont tudom, hogy gyilkos vagy rám támad, akkor az már vagy azért hogy megakadályozzam a bűnt vagy az eddigi tapasztalataim alapján eltávolodom tőle. Bár ettől még nem vagyok meggyőzve, hogy a fogantatástól miért számít embernek az ember. Mert ugyebár a 12. hónap azért van kijelölve határnak, mert onnantól kezdve van meg mindene, idegrendszer, szerv, stb. egy embriónak. Lehet, ez durva így, de: rámondani pár sejtre, hogy márpedig ez egy ember, vagy ember lesz az nem ugyan az. Itt pedig csak arról van szó, hogy honnantól ember az ember, és mint mondtam, nekem az ember lesz kevés. Mert akkor itt jön elő, hogy minden ivarsejtből lehet ember. Durva leszek: teszem azt egy férfi este önkielégítést végez, és közben reggel az este elpusztult ivarsejt lett volna a 3-4 nap múlva befutó. Persze ez megint arról szól, hogy "ha..." vagy "lenne..."

Katolikusoknál sokáig volt a tudománnyal szemben a struccpolitika is, habár a struccok nem dugják homokba a fejüket, csak úgy tűnik, mintha. Igen, ez egy jó kiinduló pont, bár ennek is csak az a vége, hogy Isten nem dönt élet és halál felett, vagyis nincs azt a sorsot szánta neki, hogy ne szülessen meg/megszülessen.

Na jó, megyek berakok egy filmet, elfáradtam.