Mi a különbség? Vagy épp mekkora a különbség?

Én azt vallom, hogy alapvetően ez minden esetben két ember döntése és a nő semmilyen körülmények között nem dönthet kizárólagosan. Ez nem azt jelenti, hogy nem mehet el abortuszra, hiszen miért ne mehetne. Én csak azt mondom, hogy attól, hogy nekem, nőnek jogom van a saját testem fölött rendelkezi (ami mondjuk egy elég furcsa téveszme, mert egyáltalán nem így van, csak bizonyos helyzetekben a jog engedélyezi az effajta döntést), attól még a közös gyerekünk élete fölött nincs morális értelemben vett jogom dönteni. Illetve a jog szerint van, de ezt számos nő félreértelmezi és a bazi nagy jogiságával kardoskodva, saját magának is hazudozva mégis "kés" alá fekszik, mert neki lehet, meg neki jogában áll. Csak kérdés, hogy amikor hazamegy és a tükörbe, vagy a volt gyereke apjának a szemébe néz, akkor is olyan nagy segítség lesz-e számára a jog.

Amikor vetéléssel feküdtem egy kórteremben egy nővel, aki a férjétől várt gyereket akarta abortálni, őszintén sajnáltam és azt láttam, hogy megszakad a szíve, de nem tud(nak) mást tenni. Nem volt lehetőségük felnevelni a babát. A férje végig bent volt vele és a műtét után ott ült mellette a kórházi ágyon (bár nem szabadott volna). Ebben az esetben közös döntés, közös fájdalom, közös teher és közös túlélésről van szó. Ez kapcsolati szempontból etikus és egyértelmű helyzet volt. Tehát alapvetően nem abortusz-ellenes vagyok, sokkal inkább elítélendőnek tartom azt a magatartásformát, ami azt üzeni, hogy "nekem mindent lehet, az én testem, az én életem" stb. És ugyanez vonatkozik a férfiakra is: nem értek egyet azzal, hogy ha ő nem akar gyereket, akkor kényszeríti a nőt, bár egy férfinek sokkal kevesebb kényszerítőeszköz áll rendelkezésre ebben az esetben, mint a nőnek.

Nem olvastam vissza, de igen elviekben mindkét félnek ua. joga van, dönteni stb, stb.

DE! Ha az anya nem nevez meg apát, akkor örökbe is adhatja, apa akárhogy is tiltakozik... (mert egy nő bármikor mondhatja, hogy nem az övé, vagy nem tudja kié)

És még egy nagyon fontos, az esetek nagy %-ában egy nő mindíg "egyedül" vállalja a gyereket, még jól működő kapcsolatokban is a nőre hárul több érzelmi, fizikai teher.

Hány ffi kardoskodik amellett, hogy szülje meg, megszüli a nő, a nyomásra, és aztán apa lelép, nem hagyja abba a piálást, bántja őket, vagy simán tojik rá, hogy gyereke van. És akkor megint ott vagyunk, hogy csak "anyáé" a gyerek.

Ja, még egy dolog eszembe jutott, van erre egy gondolatkísérlet, mármint általában az abortuszra, de ide is lehet alkalmazni.

Szóval a sztori az, hogy van egy nagybeteg zseniális hegedűs (azt hiszem az van az eredeti verzióban, vagy valami hasonló, de bocs, ha nem). Tegyük fel, hogy a betegségét csak úgy lehet gyógyítani, hogy egy konkrét nővel (és csak azzal a nővel működik a dolog) kötik össze a vérkeringését kilenc hónapra, amíg a nőnek ugye ágyban kell maradnia az eszméletlen hegedűssel. A nő errről a szituról nem tud. A hegedűsnek vannnak barátai , levadásszák a nőt, leitatják dzsinával, vagy, ami sztori tetszik, és a nő arra ébred, hogy ott van az ágyban, és rajta múlik az élete a csávónak. A sztori magáért beszél szerintem. Jelen helyzetben ugye a fogantatás módjára hajazó sztorit lehet kitalálni, és akkor a csávó lesz a "hegedűs barátja", és szépen végig lehet menni a döntési opciókon mindkét személy esetében. A sztorit nyilván el lehet játszani valami népirtóval a hegedűs helyében, vagy Ghandi-val, vagy akárkival, sok értelme van, merthogy fogalmunk sincs miféle gyerek lesz a gyerek.:D

Jó éjt, jó éjt

Nyilván sehogy nem lehet megkérdezni, de szerintem mivel kedves kérdező te sem szeretnél meghalni ha már egyszer megszülettél, vagy bocsánat megfogantál, így gondolom az a magzat sem szeretne meghalni, ha már egyszer megfogant.

Nyilván, nyilván ha tudná, hogy hová születik, akkor inkább azt kérné, hogy legyen neki egy szerető anyukája, de azt, hogy kiben fogan meg, nem válogathatja meg, viszont ha nem is adunk esélyt az élethez, ha még akkor elpusztítjuk amikor még a véleményét sem mondhatja el, akkor nem fogjuk soha megtudni, hogy mit szeretett volna.

Amúgy, ha már itt tartunk, a két éves gyerek sem tud dönteni, pedig lehet a család rossz anyagi körülmények közé kerül, elveszítik a munkahelyet a szülők, vagy esetleg szétmennek mert közben kiderült, hogy nnem illenek össze, még sem mondjuk azt, hogy: Óóó, nekem akkor ez a gyerek nem kell... Miért nem?

Hiszen, még nem tud döntéseket hozni, ha valaki megölné, nem is tudna védekezni. Csak annyi, és csak annyi a két éves gyeerek, vagy vegyük kisebbre a babát, mondjuk egy 3 napos baba, és egy még 12 hetes magzat között a különbség, hogy a magzat még a méhen belül fejlődik, a 3 napos újszülött pedig már kint van!

De vehetünk egy koraszülött babát is, mondjuk aki mindösszesen 24 hétre született...

Igaz?

Kint van, és már rögtön nem ölhető meg, mert kint van.

Valószínűleg, a bent lévő baba, még csak csirke, de lehet, hogy csótány, aki ha megszületik rögtön emberré lesz...

Szerintem senkinek nincs joga se a nőnek, se a férfinak az abortusz eshetőségét felvetni...

Lehet bár milyen rossz a körülmény, a magzat az egy ember, és ha a gyilkosságot életfogytiglan büntetik, akkor mert az már egy ember aki nem a méhen belül van, akkor a méhen belüli magzatnak is JOGAI vannak!

Nyilván nem az abnormálisan fejlődő magzatokról beszélek, akik biztosan nem tudnának életben maradni önállóan, vagy még segítséggel sem, hanem azokról akik csak és kizárólag azért fogantak, mert a szülők, hangsúlyozom a szülők, jót kufircoltak, és nem gondoltak a következményekre!

Tudjátok, nekem anyám mindig azt mondta:

"Aki a tűzzel játszik, az megégeti magát"!

Ha valaki védekezés nélkül él nemi életet, az előbb, vagy utóbb teherbe esik!