Mi a különbség? Vagy épp mekkora a különbség?
Elég sok időt töltök ezen az oldalon, és a kérdéseket, válaszokat olvasgatva vetődött fel bennem ez a téma..
Adott két eset:
1: Van egy pár, teherbe esik a hölgy, de nem szeretné megtartani a babát. Nyomós oka van rá (túl fiatal, nincs munkája, nagyon rossz körülmények, nem támogató családi háttér, stb.). Szóval nagyjából semmi esélye arra, hogy normálisan fel tudja nevelni a gyerekét. Erre azt mondja mindenki, hogy a párjának is ugyan annyi beleszólása van ebbe, mint neki. Lesarkítva a férfi engedélye nélkül nem teheti meg, a férfi ragaszkodna ahhoz, hogy tartsák meg a babát minden körülmények között.
2: Másik lehetőség: a férfi ragaszkodik ahhoz, hogy vetessék el a babát, a nő pedig szeretné megtartani. A körülmények ugyan azok mindkét esetben. Itt viszont azt mondják, hogy nem kényszerítheti erre a nőt.
Szóval az egyik esetben dönthet kizárólagosan az egyik fél, a másikban pedig nem?
Remélem érthető volt a kérdés.
És azt látom, hogy a legtöbb ember a saját neme mellé áll.
A nők szerint a nőké a döntés, a férfiak szerint meg a férfi beleszólása nélkül a nő nem csinálhatna semmit.
Az igazság meg az, hogy ha a két fél nem ugyanazt akarja, akkor az egyiknek úgy is engednie kell. Ugyanis egy gyereket nem lehet félig elvetetni, félig meg megtartani.
És szerintem ha nem egyeznek a vélemények, az az esetek nagy részében úgy is a kapcsolat végét jelenti.
Ha a nő akarja a babát, de a férfi nem, akkor ha a nő megtartja, a férfi valószínűleg lelép.
Ha a nő akarja a babát, a férfi nem, és elvetetik, akkor a nő valószínűleg sosem fogja megbocsátani a párjának, szóval megint csak vége lesz a kapcsolatnak.
És ez fordított esetben is igaz.
Szerintem nem ártana, ha az emberek néha előre gondolkodnának, megbeszélnék a dolgokat és aszerint cselekednének...
Az az igazság, hogy a terhességgel mindig a nő szív, bármilyen csodálatos dolog is legyne az anyaság.
Egyrészt nem kockázatmentes a dolog egészségügyi szempontból. Sem a terhesség nem az, sem az abortusz. A nőnek kell döntenie, vállallja-e és ha igen, melyiket. (Nem tenyésznőstények vagyunk, hogy mindenáron szüljünk, ugyanakkor egy pasi sem ér annyit, hogy egy abortusszal esetleg meddővé váljunk.)
Másrészt ha tönkremegy a kapcsolat, általában a nő küzd a gyerekkel egy szál egymagában. A gyerek ritkán és erős indokkal kerül az apához. Én megértem, ha egy nő ezt nem akarja vállalni, mert nem biztos 100%-osan abban, hogy a pasi kitart mellette (vagy ő a pasival akar maradni).
Az egyetlen, amit soha nem fogok megérteni, hogy ha valaki nem akar gyereket, akkor miért nem védekezik normálisan. Ez a nőre és a férfira is egyaránt vonatkozik. Az "azt hittem" típusú dolgokkal nem tudok mit kezdeni, ha férfi lennék, bármit mond a nő a tablettáról, ragaszkodnék az óvszerhez. Nőként pedig mindig szedtem tablettát, amikor szükség volt rá, mert az én irányítottam, enyém volt a felelősség, ha elszúrtam volna, én szúrtam volna el, nem más a lyukas óvszerekkel stb.
És nincs az a gyerek, ami a gyógyszer-óvszer kombinációban megfogan... (Ha valamelyik nem járható út, akkor helyettesíthető mással is, de nem megszakítással.)
Mindig a nő dönt. TUdom, már leírtátok előttem a válaszokat, és egy valaki soha nem dönthet.
A baba.
Őt soha senki nem kérdezi meg.
Csak cselekednek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!