Van itt olyan akinek abortusz utáni depressziója van?

Ó, szegény! Hogyan lehet túllépni? Nekem nincs tapasztalatom, de másképp gondolom, mint a többiek: nem fogod belátni soha, hogy helyes döntés volt. Tökéletesen tisztában vagy vele, mekkora hiba volt, ha nem több, és hogy visszacsinálni már nem lehet. Az egész felelősség azonban nem ruházható rád, ne is vedd magadra. Párod és szüleid legalább annyira részesei a tragédiádnak, mint te magad. Mégis belőled tépték ki, és ez a fajta fájdalom egyedül a tiéd. Biztos vagyok benne, hogy borzasztó érzés ez most neked. Az élet azonban megy tovább. És bármilyen meglepő is, nekem az a véleményem, hogy az a szenvedés, amin most mész keresztül, nem hiábavaló. És nem ok nélküli. Előbb-utóbb mindenki szembesül azzal az igazsággal, amit az abortusz jelent, már csak, ha átesett rajta, és szerintem jobb előbb számot vetni, mint utóbb, esetleg soha. Gondold el, neked így rengeteg időd marad, hogy le tudd küzdeni azt a jogos lelkiismeretfurdalást, amit az abortuszod okoz. Aki csak későn, vagy csak élete filmjének leperegésekor jön rá, mit is művelt, annak már nincsen módja kiköszörülni a csorbát.

Hogy mit tudsz most tenni? Engedj szabad folyást az érzelmeidnek. Ne fojtsd el őket, ez nagyon fontos. A megbánás már adott, és hidd el, ez a megoldás kulcsa. Próbálj tudatosan élni. Váltsd haszonra a tettedet! Ha valaki az utadba akad - nem kell direkt keresni, jön majd úgyis -, aki hasonló cipőben jár, mint te jártál, és döntenie kell így, vagy úgy, mondd el neki, mit jelent az abortusz teljes valójában. Meséld el, min megy keresztül a magzat, aki vétlen áldozata mások döntésének. Hirdesd, hogy ez a beavatkozás csapda: a várandós nők problémáját nem oldja meg, olyan örök stigmát ejt a lélekben, ami kívülről láthatatlan, de belülről eltávolíthatatlan nyom, életfogytiglani társa a tudatnak. Mondd, hogy mindenkinek joga van élni, és hogy egy magzat nem kevésbé él, mint a szülei. Ments meg te is legalább egy anyaméhben fejlődő embert. És még valami: az idő valóban oldani fogja majd a fájdalmadat, a személyes tapasztalatod pedig menekülésére szolgálhat még ártatlanoknak, ha hiteles és békés leszel. És tisztul majd a lelked, fogsz még mosolyogni, érteni, érezni és hirdetni fogod, az élet - mindenki élete - mennyire csodálatos.

Kedves Kérdező!

Szívesen ajánlanék Neked valakit, aki segít feldolgozni, amint keresztülmentél, ha megírod nekem egy privát üzenetben, hogy merrefele laksz az országon belül. (Magyarországon jelenleg még csak 32 embernek van hivatalos képesítése ahhoz, hogy ezt a terápiát alkalmazza, és a többségük budapesti.)

Én másmilyen jellegű lelki problémával fordultam hozzájuk, egy számomra nehezen feldolgozható trauma után, és őszintén mondom Neked, hogy nekem sokkal többet segítettek, mint évekkel korábban egy (szakmájában egyébként nagyon jó és elismert) pszichiáter. Nekem már az első alkalom iszonyatosan nagy lelki terhet vett le a vállamról, és nagyon nagy pozitív fordulatot hozott az életemben. Ha érdekel a lehetőség, és megírod, hogy Te merrefele laksz, szívesen ajánlok valakit, illetve megírom azt is, hogy hol tudsz magáról a módszerról olvasni, tájékozódi az interneten.

Még egy dolog eszembe jutott: nagyon szívesen ajánlanék Neked egy könyvet, ami szerintem ebben a helyzetben segíthetne Neked a feldolgozni a Téged ért veszteséget, és segítene, hogy meg tudd magadnak bocsátani a döntésedet, és visszanyerd a lelki békédet. Viszont így ismeretlenül nem tudhatom, hogy az ebben a könyvben szereplő információk mennyire összegyeztethetőek a Te hiteddel, világnézeteddel, esetleg vallásoddal, és nem szeretnék olyat ajánlani, ami ezekkel esetleg nem fér össze. De ha esetleg megírnád, hogy Te mit hiszel, mit gondolsz arról, hogy mi történik velünk a fizikai halálunk után, akkor könnyebb lenne eldöntenem, hogy ajánlhatom-e jó szívvel Neked ezt a könyvet.

Minden jót kívánok Neked, üdvözlettel:

Vera