Abortusz-ellenesek! Ti fogjátok finanszírozni a semmire szült gyerekek életét?

Inkább szenvedjen a gyerek árvaházban meg pótszülőknél, azon gondolkozzon, sírjon, vajon miért dobták el a szülei, vajon miért ilyen rossz az élete, miért nem lehet családja....akkor inkább megse szülessen.Vannak árvaházi ismerősem, hát amiket meséltek kedves abortuszellenesek nektek kéne megtapasztalni...

A másik.Senkinek semmi köze ahhoz ki mit csinál a saját testével, embriójával.Akkor ne is védekezzetek mert az is gyilkosság....

Én is alapjába véve ellenzem az abortuszt, de van olyan helyzet, amikor indokoltnak gondolom.

De, szerintem nem menthetetlen helyzetben vannak akik pl munkanélküliek, vagy kicsi a lakás. Ez nem ok. Szerintem aki keres munkát az talál, akármilyet is. Még akkor is, ha terhes, el kell menni megszerezni a 180 munkanapot, hogy a gyedre - gyesre jogosult legyen, aztán meg inkább tegye korábban bölcsibe a gyereket, s menjen dolgozni. Ha keveset keres, akkor tanulni, másik állást keresni stb. Valamilyen szinte, minden ember saját maga sorsa kovácsa. Nyilván, ha ehhez nincs egy partner férj, vagy olyan területen él az illető, ahol nagy a munkanélküliség, akkor azért nem ennyire "egyszerű" a helyzet, de alapjába véve azt gondolom, hogy sok esetben meg lehetne oldani a becsúszott babát. Persze, kivételek itt is vannak, ezért hangsúlyozom, hogy ez nem minden estre vonatkozik.

Amúgy, ha mondjuk valaki túl fiatal és nincs szülői háttere, akkor én spec. megértem , ha az abortusz mellett dönt, mégha a szívem csordul is bele. Vagy pl. aki erőszak következtében fogant meg.

Én is pártolom az örökbeadást is, inkább azt, mint az abortuszt. Nem feltétlen intézetbe kerül a gyerek. Ha anyuka lemond, akkor hamar kerülhet szerető családba a baba.

Viszont inkább legyen abortusz, minthogy utána meg 1 évesen gyalogoljon a Dunába az anya gyerekkel... Számomra ez felháborítóbb!! :-(

De szerintem is beleszólni más döntésébe, nem lehet így. Nem láthatunk bele a részletekbe. Nyilván nem az abortusz ellenesek fogják finanszíírozni, és akikre vonatkozik a kérdés, nem fognak neked tetsző választ írni.

7es válaszoló: ha megmenthetnék egy életet, én bizony megtenném és ha a saját méhemben, a saját tettem következményeként megfoganna egy baba, nem lenne kérdés, hogy mi lenne a sorsa. Nem az abortusz ellenesekkel van a baj, hanem a mai világgal, hogy úgy ölünk (! nincs miért szépíteni) magzatokat, mintha csak a fogunkat húzatnánk és ez senkinek nem sérti a szemét (lelkét). Az enyémet igen és ha a legmocskosabb, legkilátástalanabb helyzetbe kerülnék is, a saját gyerekemet nem szedetném semmiért darabokra, inkább választanám a 'nehezebbik' utat és adnám örökbe egy szerető párnak. Most erre lehet azzal válaszolni, hogy de az de nehéz és senki nem olyan hülye, hogy kihordjon, megszüljön egy babát, majd odaadja idegeneknek..na legyen olyan hülye és tegye meg, ha a babát össze tudta hozni! Ez a legnagyobb önzetlenség, amit csak el tudok képzelni. Nagy áldozat és nagy fájdalom, de vér nem fog a kezedhez tapadni és nem kell azzal a tudattal leélned az életed, hogy vajon fiú lett volna-e vagy lány.

A legtöbb abortusz meg azért van, mert úgy kényelmesebb, nem azért, mert a szülők annyira éheznének.

Egyszer terhes voltam, becsúszott, hát egyetemista vagyok, nincs munkám, semmim nincs, de már a pozitív tesztnél éreztem, hogy szeretem ezt a babát és nem tudnék neki ártani, hát bennem fejlődik és én jelentem neki az életet (még pár hónapig). Elment a baba, nagyon fáj még most is.

Szóval aki képes a méhéből kikapartatni a mozgó, élő magzatát, én azt soha nem fogom megérteni (az erőszakból fogant baba kivétel, de szegény csak azért, mert azt már megértem, hogy az anya nem tudná szeretni vagy nem tudna rá nyugodt lélekkel ránézni).