Az unokatestvérem egy éve próbált teherbe esni, megszámlálhatatlan terhességi teszt, minden hónapba sírás stb. Nemrég sikerült nekik de a férjével úgy döntöttek elvetetik. Most ezért sír. Nincs hozzá közöm, de tényleg csak én nem értem?

Jaj, nagyon sajnálom.:(

Az ilyen pasik mégis mit gondolnak, hátha nem sikerül a gyerek??? Minek kellett ebbe belekezdeni egyáltalán, nem "véletlen" teherbeesés, tervezett baba! Ezt nem is értem, komolyan mondom.

"egy éve próbált teherbe esni, megszámlálhatatlan terhességi teszt, minden hónapba sírás stb." - Kérdező, én azért annyira nem csodálkoznék, ez a magatartás ugyanis az első recept a "hogyan ábrándítsuk ki magunkból a férjünket/párunkat" c. kézikönyvben. Amikor a nő belekattan a "de én picike babucikát akarok"-ba, és a szexualitás a spontán kölcsönös örömszerzés helyett elkezd ovutesztekről, testhőgörbékről, "most csináljuk mert a baba, most ne csináljuk mert a baba"-ról szólni...

Ehhez képest meg csak annyi történt, hogy az unokatestvérednél pechesen jött össze, pont mire sikerült teherbe esnie a rágörcsölése ELLENÉRE (bár simán el tudom képzelni, hogy pont azért sikerült neki, mert addigra már érezhető volt az eltávolodás és már nem abban pörgött), addigra a férje meg már bedobta a törölközőt, és keresett magának egy nőt, akivel férfinak érezhette magát és nem az ébredési testhő szerint együttlétre kötelezett inszeminátornak. Kb ennyi történhetett...