Gondolkoztál a abortuszon, amikor terhes lettél a 2. -3. vagy 4. babával? Végül hogyan döntöttél, és miért?

Akkor gondolkoznék rajta ha veszélyeztetné az életemet, hiszen a többi gyerek nem maradhat anya nélkül.

Nekem az első babám 2 és fél éves,születése után 4 hósan ismét teherbe estem, szoptatás alatt szedhető tabi mellett, akkor megtartottuk.Az elsőről kiderült, hogy súlyosan hypotón és mentálisan is sérült, mivel oxigénhiánnyal született, őt rendszeresen rehabilitálni kell mind a mai napig.A pici tavasszal alig hogy betöltötte az első életévét, teherbe estem, mivel hormonálisan megbízhatatlan a szervezetem, semmit nem szedhetek, mert pajzsmirigyes vagyok; majdhogynem fizikailag lett volna lehetetlen a kihordása, mivel a naggyal rendszeresen gyógytornára járunk, segítség híján - párom külföldön dolgozik, ritkán jön haza, a nagyszülők vidéken laknak, így mindent magamnak kell megoldanom - szinte lehetetlen lett volna nagy hassal a másik kettőt kocsiban tolva magam előtt kihordani a terhességet.Aki esetleg vádolna, hogy miért?miért?ennyire tehetetlen vagy?Igen, ha tehetetlen, akkor tehetetlen, de én azt nem vállaltam volna, hogy akadálymentesítetlen helyeken - nálunk a bejárati részen is hatalmas lépcsősor van mellesleg, babakocsifeljáró nulla - úgy megemeljem egyszer magamat, hogy bocs, de elmenjen a gyerek, vagy még rosszabb, amit nem is folytatok.A családvédelmis nem is hagyta végigmondani a történetemet, csak annyit mondott: anya, én megértem önt, nem lehet könnyű....Ingyenességet kaptam, mivel súlyosan beteg gyereket nevelek, az orvosok is így kezeltek a kórházban, semmi megvetés, durva bánásmód, semmi, mi több, az abrtuszt végző orvos még kedvesnek is volt mondható, pedig nem adtam pénzt!!!!Higyjétek el, gyakran nem az élethez való jogot nem bölcs dolog megadni egy gyereknek, hanem az hogy ha tudod, nem az életre szülöd és csak szenvedni fog mellette a másik kettő, pláne a beteg gyereked, akkor nem gondolkodsz rajta.És mondom, nincs ám nagymama, se mobilizálható férj, se barátnő, se bébiszitter!!!Ngyobbik lányom mellesleg 2,5 félevesen még nem tud járni, se beszélni, se enni, inni, önállóan, a védőnő a családvédelemnél, pedig neki pont az ellenkező lenne a feladata, inkább azt mondta, nagy bátorság és nem kevés kurázsi volt ilyen beteg gyerek mellé bevállalni a másodikat.Hát ennyi a történet.