Gondolkoztál a abortuszon, amikor terhes lettél a 2. -3. vagy 4. babával? Végül hogyan döntöttél, és miért?

Nekünk a 3. baba csúszott be és persze a legrosszabbkor. Igen, eszembe jutott az abortusz, de mégsem lettem volna rá képes. Ugyanazért, amiért már írták: Ha az első 2 megszülethetett, akkor neki miért ne engedném? Nem játszhatok Istent, ha jönni akar, akkor jöjjön. Főleg, hogy amúgy is akartunk volna 3.-at, csak nem még most. Így pláne undorító lett volna elvetetni, csak azért, mert nem 2 évvel késöbb fogant.

A sors fintora, hogy elment a baba, missed ab-om volt. Valamiért így történt, valami oka ennek is volt, hogy így alakult, egy biztos: újra erősebbé váltam, újra más szemszögből nézem a világot. Ja, és megerősített abban, hogy igen, szeretnénk még egy babát:)

Igen, a második becsúszott rögtön az első után úgy, hogy elvileg nem is lehettem volna terhes, rendszeres orvosi kezelés alatt álltam, havonta voltam ultrahangon is. Amikor egyszer ott integetett a gyerek, az orvos konkrétan lecsúszott a székről a döbbenettől, úgy megpördült a kis gurulós forgós széken...

Akkor felhívtam a férjem, hogy most mi van, de azt mondta, hogy ha már ennyire akar, akkor jöjjön. Nekem se volt nagyon ellenemre, bár nem voltam felhőtlenül boldog. Ha a férjem nagyon ellenezte volna és anyagilag is úgy álltunk volna, hogy hamar vissza kellett volna mennem dolgozni, na meg nincs mögöttem az a családi háttér és segítség amit kaptam, akkor valószínűleg nem tartottam volna meg. Így viszont nem bántam meg, de nekünk nem is volt anyagi bizonytalanság, volt segítségem is, a gyerkőc is egészséges.

Igen megfordult de természetesen megtartottuk és amúgy is pillanatnyi elmezavarnak gondolom:))

de nem csoda mert 3 kicsim volt/van és segítségem meg semmi, így mikor a 4. spirál mellett, rendszeres ellenőrzés mellett egyszer csak ott volthát szégyen nem szégyen én sírtam először. A férjem is elsápadt.

Ráadásul a spirál miatt késbb veszélyezetett is lett ez a terhességem (haematóma vérezgetés stb.) És 3 kicsi gyerek mellett (6,4 és 2) mondjuk szigorú fekvést kivitelezni nem lehetséges. De végül minden jól alakult és nem nehezebb 4 el mint 3 mal. (MOST még leszögezném:))

Igen. Tavaly ilyenkor. Volt már egy nagy lányom (11), és a kisfiam akkor volt 1 éves. És kiderült, hogy terhes vagyok, védekezés mellett, ennyit arról, hogy nincs 100 %. Az, ha valaki nem gondolkodik abortuszon, hiába mondja, hogy rosszkor jött a baba, akkor mégsem volt az olyan rossz helyzet, de nem is kerüljön olyanba.

Nem akartunk babát (még), hisz a pici is csak 1 éves volt, vissza akartam menni dolgozni, semmi kedvem nem volt megint meghízni, mikor végre visszafogytam, pelenkázni, szoptatni. Már 2 gyerekkel végigcsináltam, könnyen jöttek, nekem ez nem csodának és hasonlónak tűnik, hanem természetes folyamatnak. Szóval nem volt ilyen fellengzős hozzáállásom a terhességhez.

Megegyeztünk, hogy nem tartjuk meg. Sokat sírtam. De úgy éreztem, hogy nem bírnám ki még egyszer végigcsinálni. Az volt a hozzáállásom, hogy abortuszt sem szeretnék, mert nem tudnám megtenni, de megszülni sem akarom, mert azt sem szeretném. Hülye egy állapot. Mentem dokihoz másodszor, hogy nem akarom a babát, elküldött uh-ra, kiderült, hogy ikrek. Végül is dűlőre jutottam, megtartottuk őket. De nem volt egyszerű. Valahol éreztem, hogy elvetetni nem tudnám őket. Ez egy iszonyatos lelki állapot. Nem egyenlő azzal, hogy rosszkor jött, de örülök neki, hanem sokkal rosszabb, ha mondjuk anyagiak nem gond, viszont a hozzáállásod, lelkiállapotod miatt nem akarod. Akkor kb olyan, mintha valaki rád kényszerítene 1 gyereket, ami ellen mindened tiltakozik. Ezért nem szabad senkit sem elítélni.

Szóval most 30 éves koromra 4 gyerkőc van, pedig max 3 volt tervben, azzal viccelődünk, hogy párosával jönnek nálunk. Aranyos lányok, a szülés is mindennel együtt, az elejétől a végéig 45 perc volt, természetes úton, szóval 1 szavam sem lehet. Bár egyszer nagyon megijedtem, mert felmerült az ikertranszfúzió lehetősége (de minden rendben volt), és akkor sírtam, hogy biztos ez a büntetésem azért, mert nem akartam őket.

De akkor sem szabad senkit sem elítélni, aki abortuszra megy, mert az ő érzéseit csak ő érzi. Kívülről könnyű azt mondani, hogy meg kell tartani, de az érzéseit mindenki maga ismeri. Meg a korlátait is.