Megtartsam a második picit vagy sem?

Nézd előző, én fogom agyilag a magzatvédők álláspontját is, akik valami okból nem hajlandók különbséget tenni egy embrionális állapotú terhesség megszakítása, valamint egy gyermek megölése között. Elfogadom, hogy léteznek emberek ilyen nézetekkel, sőt azt is, hogy beszélnek ezekről a nézetekről, ehhez természetesen joguk van. Amihez nincs joguk, az az, hogy más emberekre rákényszerítsék a saját nézeteiket, gondolkodásmódjukat, értékrendjüket.

Lehet tisztességesen is ilyen nézetekkel létezni, mondjuk úgy, hogy az illető előre elmondja a párjának, hogy bizony ő ilyen nézeteket vall, a másik eszerint kalkuláljon. És akkor tiszteletben tartja a másik ember döntési szabadságát, nem elrabolja tőle.

Ha nekem azt mondja pl. egy nő, hogy ő elvi abortusz ellenes nézeteket vall, nyilván semmi bajom nem lesz vele, lehet kiváló kollega, barát, bármi, spec a párkapcsolat nyilván kizárt vele, hisz az értékrendünk alapjaiban eltér. És minden kerek, minden süt, senki nem kényszerül megalkuvásra, senkinek nem avatkoznak bele erőszakkal az életébe. Ha viszont egy ember (átlagban a nő, de ez messze nem kizárólagos) átlagos nézeteket fogalmaz meg mindaddig, amíg bekövetkezik a terhesség, majd mégis hirtelen pálfordulással a másikra erőszakolná a szülői felelősséget, azt csak annak tudom tartani, ami: felelőtlen, a párkapcsolatával és a jövendő gyermekével is hazardírozó csalónak, aki eszerint kezelendő. Hiszem és vallom, hogy egy gyerek vállalása az egy komoly dolog, ami mindkét érintett fél tudatos döntése következménye kell, hogy legyen.

Ezért nem győzöm hangsúlyozni itt a Kérdezőnek, hogy ezt nekik, kettőjüknek kell eldöntenie a párjával, ha mindkettőjüknek belefér, akkor nosza, rajta, ha valamelyiküknek nem, akkor viszont ne, ez így tisztességes.

Én nem vagyok szélsőségesen abortuszellenes, de ha valaki csak azért veteti el a gyermeke életét, mert neki nincs kedve egy gyerekhez, az mélységesen felháborít. Súlyos egészségügyi problémák, vagy valóban súlyos válsághelyzetben meg tudom érteni ezt a döntést. De szerintem ez a felfogás, hogy az "az ő teste, ő döntése", az súlyos ferdítés és tévedés, ahogy az is, hogy embrió korban ne számítana élő egyednek a gyermek. Persze jobb így nyugtatni a lelket, hogy az még nem is élő gyermek, ha az abortusz mellett dönt valaki, csak nagyon sántít az elmélet... Nem embripnális állapotú terhességről, hanem embrionális korú kicsi gyermekről van szó...

A másik döntési szabadsága megban abban, hogy milyen módon szexel... Tudod, vagy iszik, vagy vezet... Vagy védekezik megfelelően, vagy nem szexel, ha nem akar gyereket... Ön dönt! Senki nem veszi el a döntésjogot, a döntésjognak korábban kellene lennie, nem akkor amikor már egy fejlődőben lévő kis ember életébe kerül az...

Nézd kedves #23-as, az ember saját erkölcsi felfogása az a saját dolga, a saját életét joga van nyilván mindenkinek a saját véleménye és felfogása szerint élni, másokra azt rákényszeríteni viszont a világon semmi. Persze van egy olyan minimum, amit az emberi érintkezésekben és kapcsolatokban feltételezünk egymásról, ezek az adott helyen és korban hatályos törvények.

Elhiszem, hogy szerinted az embernek tudomásul kellene vennie biológiai véletleneket, vagy istenség akaratát, vagy akármit, és szerinted nincs ebben döntési joga, a tény azonban szerencsére az, hogy VAN. Technikailag is (ld a terhességmegszakítás technikáinak fejlődése), meg jogilag is. Ez teszi pont lehetővé, hogy minden gyermekvállalás ma Magyarországon emberek szabad döntése lehessen, és ezért várható el később a felelős hozzáállás. Azt gondolom, hogy kinek miben nem volt döntési joga (a legteljesebb általánosságban is, meg ebben a konkrét témában is) abban felelőssége sincs, nem várható el senkitől, hogy alávesse a saját életét bármiféle "Isten akaratának", természeti véletlennek, "leszületni akaró

kis lényeknek" vagy mittudomén minek.

Továbbiakban azt is gondolom, hogy valaki egyéb közlés híján teljes joggal tételezi fel a másikról, hogy a mai magyar törvények megszabta platformán áll, és elvárható és megkövetelhető minimum, hogy ha ő a saját életére ennél szigorúbb kereteket tart mérvadónak, akkor erről időben kinyissa a száját, ne másra akarja rákényszeríteni a saját szigorúbb értékrendjét, illetve ne csodálkozzon, ha a másik teljes joggal fellázad az ilyen próbálkozások ellen.

Na, és persze hiheti valaki azt is, hogy egy élőlény embrionális alakja egyenrangú és egyenértékű a kifejlett formájával, de azért azt vegye tudomásul, hogy nem ez a közvélekedés. A legtöbb ember manapság városban nem tudná elvágni egy tyúk nyakát, de minden további nélkül beleüti a tojást a forró olajba, anélkül, hogy meglámpázná, szemes-e... szóval nem, az embrió, és a kifejlett egyed NEM egyenértékű számára. Az nem vitatéma, hogy az embrió él, az se, hogy az adott faj egyede, viszont nem személy, valaMI és nem valaKI. Nekem erről ez a véleményem, mindig is ez volt, és ez kb a közvélekedés és a hatályos jog is. És mondom ujra, a saját életében vallhat valaki más elveket, más értékrendet, csak attól elvárható hogy előre és időben szóljon, hogy a másik is eszerint tudjon hozzáállni.

A továbbiakban meg én elhiszem, hogy neked rossz véleményed van az "abortusz-pártiakról", csak hát az ő életük az ugye az ő életük, aminek a jó vagy rossz, élhető vagy nem élhető, boldog vagy boldogtalan voltában nem igazán paraméter az, hogy arról egy tök más elveket vallónak mi a véleménye. Az embernek a saját bőrében kell elfogadhatóan éreznie magát, a saját életét kell élnie többkevésbé a saját elvei (legalábbis annak a törvényi keretekbe is beleférő része) szerint, és nem mások erkölcsi elvárásainak megfelelnie. Nekem ezt nyugodtan elhiheted, én a saját bőrömön tanultam meg ennek igazságát:)