Megtartsam a második picit vagy sem?

Az enyémek között 21 hónap van, és ha nem lett volna az első császáros, akár hamarabb is jöhetett volna.

Nem mindig volt könnyű, de már el sem tudom képzelni, hogy milyen lehet egy gyerekkel... :) Most 4 és 2,5 évesek és már gondolkodunk a 3. gyereken. Igaz, oviba és bölcsibe járnak.

Amúgy a nagyot beadtam fél évre egy fél napos bölcsibe az elején (igaz, fizetős, de 20 eFt volt a kajával együtt egy hónapra) és ez nagyon jó volt!

Hamar sikerült összeszoktatni őket, hogy egy időben aludjanak délután, így maradt nekem is 2-2,5 órám pihenni. És tényleg pihentem! :)

A kicsi 9 hónapos koráig (amig felkelt éjszaka is szopizni) mellettem aludt a kiságyában (csak átnyúltam érte szopiztatni), utána átköltöztettük a gyerekszobába a nagy mellé. Hihetetlenül könnyen hozzászoktak. Ma már emeleteságyban alszanak.

Nekem sem segített senki egyetlen napot sem (mondjuk ezért kissé neheztelek), de nem volt olyan, amit ne tudtam volna megoldani.

Nyugi, szuper lesz a két manóval, nagyon közel kerülhetnek egymáshoz!

Utolsó előtti vagyok:

Kedves Utolsó! Nagyon sajnálom, hogy így alakult az életed. De nem vagyunk egyformák. Gondolom nem csak a gyerekek körüli gondok voltak a problémák az életetekben, tény, hogy azért próbára tudja tenni a kapcsolatokat.

Nem mondom, hogy mindig egy fáklyás menet volt, de én alapvetően pozitív beállítottságú vagyok, és imádom nézni őket, ahogy játszanak, egymással beszélgetnek és fogócskáznak. Ezért hamar túltettem magam a nehézségeken, de nyilván mindenki máshogy teszi helyére magában a dolgokat. Szerencsére nekem nagyon jó a kapcsolatom a férjemmel és összetartunk. Ő valóban egy olyan nyugodt és biztonságos hátteret tud adni, hogy mással nemigen kell foglalkoznom. (pl. nincs hitelünk stb)

Remélem azért sikerül rendezni az életed és ha nagyobbak lesznek a gyerekeid, csak a szépre fogsz emlékezni és örömödet leled bennük.

Hát, ez elég szomorú... :( Elég szélsőséges eset. Szegény gyerekek... Nem igazán hiszem, hogy ők tehetnek arról, hogy egy apa így elfordul... :(

Szerintem szuper dokog a kis korkulonbseg. Sokszor nehéz, idegörlő, nem tagadom, de máskor meg rájuk nézve a meghatódottságtól, örömtől könnyek tolulnak a szemembe, latom a szeretetteljes, cinkosságot, örömet ahogy együtt játszanak és hiányolják, igénylik a másikat. Újra is ugyanígy csinálnám. Nálunk majdnem 2 év van a gyerekek közt.

Borzasztó belegondolni, hogy csak azért, mert kicsit korábban érkezne a testvér ne élhessen tovább... :( Nekem ez feldolgozhatatlan lenne... Ez nekem semmi indok egy élet megszakítására... :( Milyen lesz úgy ránézni a nagyra, ha belétek mar a tudat, hogy egy ugyanilyen kis csoda készülődött hozzátok és már soha nem tudjátok meg, hogy milyen lehetett volna? Ugyanolyan gyereketek ő is, gyermeketek édestestvére... Komoly indok nélkül hogy lehet az életét elvenni? Feldolgozható ez utólag, hogy csak azért, mert így volt kényelmesebb és máshogy, máskorra terveztétek? Érdemes ezeket is végiggondolni. Remélem, jól döntötök... Pokoli, ha utólag megbánjátok...

Bocsánat a hibákért, ékezetkimaradásért, telefonról írok és ezen átlátni nem lehet és nagyon nehézkes írni is és újraolvasni az írtakat.

Egyébként férj/apa nálunk is gyakran hónapokon keresztül heti hat nap, napi 14-16 órát van távol a munka miatt (most épp 35 napot külföldön dolgozik), olykor nagyon nehéz egyedül, türelem és találékonyság kell, de hozzáerősödik az ember a nehézségekhez. Rájuk nézve megsokszorozódik az erő. :) (Bár, mint látjuk sajnos nem mindenkinél... :() Szerintem megéri!

"Szegény gyerekek... Nem igazán hiszem, hogy ők tehetnek arról, hogy egy apa így elfordul... :( " - nyilván nem, hanem az eleve "majd, ha a karjában tartja, majd megenyhül" címszóra blazírozó felelőtlen anyukák, akik nem gondolják át a párjuk helyzetét és álláspontját...

Ezért is mondom azt, hogy ilyen esetekben az a jó döntés, amit a két szülő közösen akar, ha mindkettőjüknek belefér az adott élethelyzetébe, akkor lehet vállalni nyugodtan, ha valamelyiknek nem, akkor viszont nem.

Kedves Kérdező!

Sok olyan esettel találkoztam már, ahol fiatal lány teherbe esett, és nem akarta/tudta megtartani a babát a körülményei miatt. Volt köztük olyan, aki végül meggondolta magát,segítséget kért és kapott, és most boldog anyuka, olyan is volt, aki elvetette, és azóta nem tudja magának megbocsátani. Egy hasonló cipőben lévő lánynak írtam a következő választ:

Kedves Kata!

Le szeretném szögezni, hogy nem ítéllek el, és csak segíteni szeretnék Neked.

Tudom, hogy most nagy bajban vagy, terhes lettél, talán az apukával nem is jársz, nem tudom. De a körülményektől függetlenül egy kicsi élet fejlődik benned épp ebben a pillanatban is. Ugyanolyan kicsi baba, amilyet majd pár év múlva Te is szeretnél, és szeretni is fogsz. Ő is ugyanúgy a Te gyereked! És bár nagyon pici, attól még, ha nem veszik ki onnan, megszületik, és elindul az ő élete is. Egy ugyanolyan élet, mint a Tiéd vagy az enyém. Semmivel sem kisebb. Megtanul megfordulni, felülni, járni, beszélni, oviba, majd iskolába fog járni.

Szerintem Te lennél boldogabb, ha megtartanád. Ha felnevelni nem is tudod, örökbe adhatod, ahol nagyon szeretnék, és ha nyílt örökbefogadást választasz, akkor találkozhatsz is Vele.

Sokan mondják, hogy jobb neki, ha meg se születik, mert érzi, hogy nem várták, fáj neki, ha nem az anyukája neveli fel. De bár azt nem adod meg neki, hogy fölneveled, az életét meghagyod. És ez a legnagyobb ajándék,amit csak adhatsz neki!

Ha írsz privátot, nagyon szívesen segítek személyesen is, ( tényleg!!! ), és vannak kifejezetten ilyen szervezetek is:

PL: [link]

Hidd el, hogy iszonyatos fájdalom elveszíteni a gyermekedet! Sok ilyen eltökélt lánnyal találkoztam, mint Te, akik a műtét után egy életre megutálták magukat ezért a tettükért, és tükörbe sem tudtak nézni. Nem azzal lesz a baj, hogy mások mit gondolnak majd, hanem, hogy Te magadról. Hogy vállalsz-e 9 hónapot egy emberi életért, aki a Te gyereked, vagy nem.

Ha pénzügyi bajok vannak, írj nyugodtan!

És drukkolok, hogy bár most negatívnak látod a helyzetet, jól dönts!

Szeretettel:

Eszter

Azért írom ezt le ide is, mert sokkal nehezebb helyzetekben is lehet a baba mellett dönteni. Te már anyuka vagy, aki tudod, hogya sok gond mellett mennyi örömöt és szeretetet hoz a családba egy baba.

Gondolom a mostani gyermekedet nem adnád senkinek a világ minden kincséért sem. Hát aki a pocidban van, az az ő kistestvére, aki ugyanúgy arra vár, hogy a világra hozd, és megöleld, a karodba bújhasson.

Ugyanígy nézett ki az 1. gyereked, amikor ennyi idős volt, és őt vártátok szerettétek. Most a kis 2.-al csak a körülmény más egy kicsit, de nem annyira , hogy ne lehessen megoldani. Neked is írom, hogy szívesen segítek, ahogy csak tudok.Ha budapestiek vagytok, szívesen átmegyek segíteni is néha.

Neked és a családodnak lesz jobb, ha megtartjátok a kicsi babát.

Ismerek egy nagymamát, aki a halálos ágyán csak annyit tudott mondani, hogy "megöltem, megöltem". Senki se tudta, hogy miről beszél, aztán a nagypapa világosította föl a családot, a 3 gyerekét, és az unokákat, hogy 19 évesen volt egy abortusza a Mamának, és Őt emlegeti.

Talán segítettelek a gondolataimmal, szeretettel gondolok Rátok!