Mit tennétek a helyemben? (Abortusz)
Még nem döntöttem, de nagyon bizonytalan vagyok.
Férjemmel kb 10 éve vagyunk együtt, van már egy óvodás gyerekünk. Először én 3, ő 1 gyereket akart, végül elméletben kettő mellett döntöttünk. Eddig viszont mindig halogattuk (a meglévő is már 4 elmúlt bőven), most sem terveztük, védekeztünk ahogy mindig is, óvszerrel. De valami történhetett, igaz mi nem vettük észre. De mikor nem jött meg még akkor se akartam elhonni, hogy ez lehet. Maximálisan meglepett mindkettőnket a terhesség. A férjem nem akarja elvetetni, ő azt mondja hogy ha már itt van, maradjon, rendbeb leszünk higyjem el, én viszont erősen gondolkozom.
Már az első baba is óriási változást hozott, amire nem számítottunk. Volt egy nagyon önálló életünk, amit nem is tudtunk hogy mennyire szeretünk. Nem vetett fel a pénz, de megvolt mindenünk, utaztunk es bekeben voltunk magunkkal és egymással. A kicsi érkezése pedig sokkal Jobban megviselt minket emberileg, lelkileg, kapcsolatilag mint gondoltuk. Nehez terhessegem volt, a pozitiv teszt napjától kb 20. Hetig nagyon rosszul voltam, minden nap hánytam, aztan a 36.tól megint. Ráadásul felmerült hogy beteg, szóval orvostol orvosra jártunk a 12-18.het között hogy tudjuk semmi baja (ha biztosan kiderul hogy fond van, nem tartottuk volna meg).
Ezutan a szüles sem volt egy konnyu menet, nem indult, vegul surgossegi császár lett. Aztan “kaptunk” egy borzasztoan hasfajos gyereket, aki a 2.hetétől a 3.hónapig minden nap órákat ordított, és a szoptatással is csak kudarcba fulladtam. 10 hónapos kora óta járt. Attol a perctől reggel 5.30-kor kelt kb 1,5 évig. Kikészultem az aktivitasatol 2,5 eves koraig, emllé 1,5 éves koratol olyan valogatos lett, hogy idegileg majdnem rámentünk, hogy semmit sem evett meg. A nagyik is kiboritottak, először a szoptatas miatt piszkaltak, utana hogy miert nem eszik rendesen.
Kesobb a szobatisztasággal. Minden rendben ment volna, de nem birtuk a nagy dologat a wc-re szoktatni, ezert majdnem 3 eves koraig pelenkas volt, es utana is nagyon sokaig kellett fogyelni hogy minden rendben menjen. Aztan ahogy kozossegbe került fel evig mindharman folyamatosan betegek voltunk. Nagyon nehez volt, nem csak akkor, visszagondolva is. Raadasul en is es a ferjem is szinpadon dolgozunk (hamar visszamnetem es nagyon nem akarok most megint kiesni, es tudom hogy 2 kicsivel az esti előadasokat megoldani nem is biztos hogy rudnám, akkor sem hogy van 2 allando dadusunk)
Anyagilag elmeletben nemlenne akadalya, mert mindketten jobban keresunk, de ezt azert nem mernem firtatni, mert most viszont minden elkepesztoen draga, es egy gyereknek, amig mindent meg tudok adni, addig nem tudom biztosra higy kettőnek is meg dogom majd)
Persze minden baj mellett el kell mondjam, hogy egy gyönyörű és okos gyermek, akit nagyon szeretünk, es nagyon büszkék vagyunk ra. De! mindennel megszenvedtünk, es épp mikor mar kezd kicsit kisimulni az életünk és elvezni hogy minden gördülékeny és csak megy magától. Akkor beüt egy ilyen nem várt dolog, amit eddig tudat alatt lehet hogy valahol akartam, de már kezdtem elengedni. Arrol nem beszelve, hogy felelőtlenek sem voltunk. 4 eve, minden alkalommal védekeztünk, ahogy legutóbb is..
egyedül egy pozitiv van jelenleg, amibe kapaszkodok, hogy egyenlore semmilysn szintem nem vagyok rosszul. Penteken megyek orvoshoz. Nem tusom hogy fogok erezni a vizsgalat utan, de egyenlőre önző okokból nagyon nem érzem ezt most időszerünek. Sokszor az egyhez is alig marad türelmem, pedig alapvetően szofogado, jo gyermek, akinek pl az alvasaval sosem volt gond.
Nem kerek itelkező velemenyek. Inkabb olyankét, akik hasonloan ereztek es nem tartottak meg, es helyesnek itelik a döntésüket. Vagy olyanokat, akik hasonloan éreztek es ennek ellenére megtartották és hogy hogy alakult.
A helyedben és a saját helyemben is megtartanám.
Emlékezz miért akartál többet egy gyermektől! S azt írod hogy eddig is akartad tudat alatt még csak KEZDTED elengedni. Na ilyenkor jött közbe szerintem a Sors keze. Nem befolyásolni akartalak csak leírtam a véleményem a gondolatmenetem, amit kértél.
Nem tartanám meg. De nem is vagyok benne a szituációban, kívülről könnyebb csak ésszel gondolkodni és kizárni az érzelmi részt.
Kicsit magamra ismertem a leírásodból, mi egynél megállunk, a távoli jövőben esetleg örökbefogadás még ott van ha meggondolnánk magunkat.
Köszönöm a válaszokat! Mindenkinek küldtem zöld 👍-t.
Még egy dolog. Egy nagyon takaros kis kertes házban élünk, de épp annyi szobánk van, hogy ha vendégünk van, az a nappaliban kell aludjon. A tetőteret már félig beépítettük, hogy bővüljünk 2 szobával (az egyiket szantuk volna vendeg szobananak, a masikat esetleg masodik gyerekszobanak, vagy dolgozonak-ahogy az elet alakult volna).
Épp mielőtt megtörtént a pozitív teszt, tudatlanságunk birtokában döntöttük el, hogy akkor idén befejezzük, amennyire jutunk. Már le is beszéltül, stb. Egy kis hitelt fel kellett vennünk, de ez elenyésző, ahhoz képest, amivel másoknak sajnos kezdeni kell az életet-mi ilyen szempontból nagyon szerencsések vagyunk.
Én ezt a helyzetet úgy éltem meg, hogy borzalmas, hogy semmit sem tudnék terhesen segiteni, csinalni. Csak teher, kolonc leszek. A férjem viszont úgy érzi, hogy ez az egész helyzet magáért beszél, hiszen valaha pont ezt terveztük, így akartuk. Ő ugy gondolja, hogy amig vedekezünk, addig a mi döntésünk, de jelen helyzetben a megfogant magzatnak már a szülei vagyunk, és ha minden rendben megy és legjobb tudomásunk szerint egészséges, akkor nem “a mi döntésünk” már, hogy velünk maradhat-e vagy sem.
(Ilyen szempontból nagyon büszke vagyok rá, mert első gyerekünknél ő sokkal jobban meg volt rettenve mint én. Most fordított a helyzet)
Annyit kértem tőle, hogy az első vizsgálatig gondolja át magában, és utána pár nappal üljünk le, beszéljük meg ki-mit gondol, érez.
Van házatok ,van lehetőségetek bővíteni, olyan munkátok van amit szerettek, és anyagilag jól álltok, van segítségetek,a férjed támogató,mi lehet ettől jobb helyzet?
Nehéz lesz az eleje, igen,de pár év, és lesz 2 okos, gyönyörű gyereked!
Hát minden esetre nagyon érdekes a sors…
Én azért még eléggé nehezn dolgozom fel, az egészet, hogy egyáltalán ez megtörténhetett. A legjobban az bant az egeszben, hogy olyan érzes mintha nem én döntöttem volna el, hogy mi legyen. Amugy persze nyilvan az se jobb, ha valakinek évekig nem sikerul, aztan csomo dolgon kell keresztulmennie egy gyermekért, nyilvan ő sem így dönteni ha lehetne.
És sirdogálok is miatta, amiatt hogy nem tudok örülni-pedig lehetne, aztán amiatt hogy aggódok/félek sok mindentől, aztán meg hogy egyenlőre még abszolút nem tudom eldönteni, hogy mi legyen.
Engem maga az épitkezes inkabb visszatantoritana, mert ezek nagy dolgok, sok munkaval. De remelem valami majd csak valtozik, ha mar vizsgalat is biztosan igazolja hogy ott van. Minden válaszért és véleményért nagyon hálás vagyok. A legtöbbel-szinte minddel, akár pozitiv akár negativ döntést véleményez magam is egyet tudok érteni, mert minden szempont, vagy gondolat bennem is megvan. Akármennyi véleményt vagy hozzáfűznivalót szivesen veszek meg. És ha lesz lelkierőm talán megírom hogy döntöttünk, mi lett a vége. Köszi Mindenki, ismeretlenül is!
Én egyértelműen megtartanám, mert nagyon vágyom egy gyerekre, de egyelőre nem akar összejönni.
De most a te írásod alapján válaszolok. Úgy is megtartanám 😁
A férjed alapból hármat akart. Te ha most nem akarod, később még annyira se fogsz akarni. Ha a férjed most bele is megy, hogy legyen úgy, ahogy te akarod, elvégre a te tested, marad benne egy hiányérzet, főleg úgy, hogy nem csak elméleti, hanem ténylegesen lehetett volna több gyerek. 90%, hogy erre rámenne a kapcsolatotok, ha nem is most, idővel. Szerintem nem ér annyit, főleg, hogy semmi nem szól a baba ellen leszámítva egy esetlegesen problémás terhességet.
Az mondjuk elég szomorú, hogy a babás évek minden pillanatát ilyen rosszul élted meg. Van rá esély, hogy a következővel is ez lesz, mivel a legtöbb baba ilyen🤷🏼♀️ Már tudod, mire számíts.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!