Mi a véleményetek az abortuszról?

Én egy szükséges rossznak tartom: rossz azért, mert egy nagyon radikális beavatkozást jelent, ami sok veszéllyel jár. Ha a családtervezésre nem úgy tekintenének, mint valami gyerekellenes tevékenységre, jobban tájékoztatnák az embereket, akkor minimális számú ilyen beavatkozásra lenne szükség.

Egyébként nem tartom gyilkosságnak. Egyszerűen arról van szó, hogy egyrészt érthető a testi autonómiához való jog, másrészt ott vannak az orvosok, akikben jogosan van ellenérzés akár attól is, hogy egy nő testi épségét kockáztatják, mikor ez az egész jó eséllyel elkerülhető lenne.

De én annyira sosem mélyedtem el ebben. Nincs méhem.

Szóval ha tényleg érdekel a téma, bioetikában sok szerző van. Eléggé vitátkeltő Peter Singer, aki utilitarista módon közelíti meg az egészet.

Soha nem lesz ebben konszenzus, hogy mikortól számít egyáltalán életnek, az első szívhangtól, vagy mitől.

Ami a legfontosabb lenne, az a felvilágítás ezerrel már általános iskolában (hisz egyre korábban kezdik a nemi életet), mert még a mai napig is látni olyan kérdéseket és válaszokat felnőtt nőktől, hogy hát azt hitte menstruációkor nem tud teherbe esni, meg szoptatáskor sem...meg ekkor meg akkor.

Amíg ilyen embereket termel ki az oktatás, addig bőven lesz simán elkerülhető abortusz is, ami nem véletlenből, csak simán butaságból vagy nemtörődömségből ered.

Szükséges rossz. Senki nem úgy indul neki az életnek, hogy ő mindenképpen szeretne néhány abortuszt. Ezt a helyzet hozza. Senki nem boldogan fekszik be a kórházba, hogy jajj de jó, abortuszom lesz. Ez egy nehéz élethelyzetben meghozott nehéz döntés. De fontos, hogy ezt a döntést meghozhassák a nők. Az ő életük folyásáról van szó, övék a döntés. Sokan gyilkosságnak tartják, személy szerint, én nem így gondolom, ha megnéz az ember néhány képet a valódi szövetekről, amit ilyenkor eltávolítanak, leginkabb ilyen nyálkának látszik, ami nem életképes. A nő tudja, hogy milyen élethelyzetben van, hogy mit tud és mit akar vállalni. Az is egy tökéletes érv az abortusz mellett, és az örökbeadás ellen, hogy a terhességet sem szabad senkire ráerőltetni. A nő tudja hogy mit engedhet meg, mit kellene tennie egy veszélyeztetett terhességnél, van-e annyi tartaléka, hogy kibírja ha nem dolgozhat, stb.

Ezek mellett mégis fontosnak tartanám, hogy amennyire lehet, el lehessen kerülni, aminek a módja a megfelelő védekezés, melynek módját normális felvilágosító programokon kellene elsajátítani általánostól kezdve középsuliig. Felvilágosítás alatt azt értem, hogy a méhecskés sztori mellett a különböző fogamzásgátló módszerek pontos használatát, befolyásoló tényezőit is ismertessék, előnyöket, hátrányokat, alternatívákat, mire kell figyelni, mit kell csinálni ha baj van, akkor mi fog történni, stb.

"Senki nem boldogan fekszik be a kórházba, hogy jajj de jó, abortuszom lesz. Ez egy nehéz élethelyzetben meghozott nehéz döntés. "

Akkor vajon hogy van valakinek 5 abortusza is egymás után?

Hogy a nőgyógyászomat idézzem: "van, aki fél évente jár ".

Ha annyira rossz lenne, nem lenne második meg x-edik alkalom is.

Többnyire más volt a véleményem a gyermekem születése előtt mint most utána már ami a saját testemet illeti.

Soha nem ítéltem el, 100%-os védelmet csak az ad, ha az ember nem él nemi életet, tehát kvázi inkább legyen egy módja a nem kívánt terhesség megszüntetésének mint ne, ami sokkal rosszabb következményekkel jár(hat). Ettől eltekintve elsődleges fontosságúnak tartom a védekezést, sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az iskolában a megfelelő védekezés fontosságának oktatására, komolyan akár olyan műanyag síró hányó babákat is kötelezően kiadnék pár napra a kamaszoknak. Viszont magát a fogamzásgátlást is meredeken átreformálnám. Angliában pl teljesen ingyen van az orvos által felírt 3 havi fogamzásgátló amit simán kiír a doki egy évre előre. Az óvszerre szintén kitalálnék valamit, sokak kínosnak találják megvenni, másoknak drága… (nemi erőszakba bele se

menjünk az egy másik szomorú téma)

Mielőtt ( 29 évesen, tervezetten) teherbe estem biztos voltam benne, hogy soha nem lennék képes elvetetni, akkor sem ha 17 évesen maradnék terhes 3-as ikrekkel. Most, hogy itt van a fiam aki bár az életem és mindennél jobban imádom ( de az istenért nem alszik csak napi 3x 15 percet éjjel pedig hajnal 1-körül dől ki és reggel 8-ig óránként kel) pedig egész biztos vagyok benne, hogy játszhatnák nekem reggeltől estig a szívhangot, nem tudnék bevállalni még egy gyereket, ha bármi miatt nem bizonyulna sikeresnek a védekezés. Most a baba mellett pedig elképzelni nem tudom, hogy egy másik ugyan ilyen baba mellett nekem itt szaladgáljon egy nagyobb.

12 évig szedtem a fogamzásgátlót és nekem maximális védelmet nyújtott, de ismerek olyat akinek nem. Olyat is aki spirál mellett maradt terhes, olyat aki megszakítás mellett ami ugye nem védekezés vagy lyukas gumi mellett és olyat is aki egyik mellett sem.

Láttam rámenni életeket fiataloknál, főleg ahol a férfi (férfi? akkor még csak fiú) nem tartott ki, vagy a baba születése előtt vagy 1-2 hónappal utána már sehol nem volt.

Sokszor belegondolok, hogy mi lett volna ha én is terhes maradok az első kapcsolatomba, a tini kapcsolatomba, ami pont tartott felnőtt korig (16-22). Tartott e volna addig egyáltalán? Tényleg megérte volna megtartani? Mi lenne jelenleg? Apuka akkor is külföldön lakna most? 30 évesen 10 éve osztozni kéne a gyereken? Hol élnénk mi? Mit csinálnék én? Vagy együtt tudtunk volna maradni? Apuka megkomolyodott volna?

És ekkor látom, hogy akkor sem szabadott volna úgy gondolkodni, hogy megtartanánk ha törik ha szakad hiszen akkor a szüleink nyakára tudtuk csak volna megszülni, azóta viszont felépítettük amink van.

Visszafele gondolkodni viszont más, mint akkor ott helyben.

Összességében pedig az amit a többiek is írnak, amolyan szükséges rossz, viszont mindenesetben jobb mint vonat elé ugrani egy nem kívánt terhesség miatt vagy vízbe fojtani a megszületett gyermeket.

Leszögezném, hogy nem kívánok vitatkozni a többi válaszolóval a későbbiekben, mindössze leírom a SAJÁT véleményemet, amit a kérdező felhasználhat, ha úgy látja jónak.

Szükséges biztonsági megoldás, amikor nem vált be az egyéb fogamzásgátlás.

Közelebbről szemlélve: mindenkinek meg kell adni még a nemi élet kezdete ELŐTT a részletes tudást, hogy milyen fogamzásgátlási módszerekkel tud élni, mivel jár egy abortusz, egy terhesség/szülés, milyen lehetőség van pl. örökbeadásra, stb. Aztán mindenkinek a saját döntése, minek teszi ki a testét.

Etikailag egyáltalán nincs az abortusszal problémám kb addig a fejlettségi szintig, amíg nincs fájdalomérzete az embriónak - ami kb. azonos a magyar 12 héttel. Az életképes koraszülöttség határáig sem ítélem el, egyetlen pont teljesülése esetén: a magzat ne érezze, ne legyen tudatánál a beavatkozás során.

Amikortól viszont elér egy olyan fejlettségi szintet, hogy koraszülöttként képes lenne életben maradni, már csak speciális esetben tartom elfogadhatónak: olyan rendellenesség esetén, ami a hátralévő életét borzalmassá teszi.

Illetve még egy dolog, ami tudom, sokaknál kiveri a biztosítékot: a fenti sajnálatos esetben születés után is támogatom, hogy kérhessen a szülő eutanáziát (természetesen több körös vizsgálatok és szakvélemény után).