Ha teherbe esnél, és te nagyon szeretnéd a babát de a párod egyáltalán nem, mit tennél?

Értelmesebb vagyok annál, hogy ilyen helyzetbe kerüljek.

Minden párommal ELŐRE megbeszélem, hogy hogyan fogunk védekezni és mi történik akkor, ha ebbe mégis hiba csúszik.

Jelenleg pl. tablettával védekezünk, de megmondtam a páromnak, hogy nem fogok abortuszra menni, ha véletlen mégis besikerül. Ennek alapján gondolja meg, hogy pluszban húz-e gumit is vagy sem.

Szóval ha akarnék gyereket, nem mennék abortuszra, de ezt előre közlöm a partnerrel, és ennek mehgfelelően eldöntheti, hogy szexel-e velem és használ-e más védekezést is vagy rám bízza. Ha rám bízza, akkor meg onnantól nincs beleszólása, mit csinálok a terhességgel.

De mellékesen megjegyzem, én egyedül is tudnék vállalni egy gyereket, ha apuka mégis lelép.

Attól is függ mi az aktuális élethelyzetem. A páromat nem kényszeríteném bele apa szerepbe ha nem akarja. Tehát ha megengedhetem magamnak, hogy egyedül neveljek gyereket, akkor megtartanám, és nem várnék el semmit az apjától.

Ha viszont teszem azt albérletbe élek, vagy a szüleimmel, vagy nincs munkahelyem, vagy bármi ilyensmi, akkor elvetetném, bármennyire is szeretném megtartani. Reálisan gondolkodok ilyen témába.

Én az aktuális életszakasztól függően döntenék. Ha a nő szül és a dolgok elromlanak, akkor neki kell helytállnia a babával, általában a pasik tűnnek el a képből, ez a logikám alapja.

Egyetem alatt és kicsivel utána nem lettem volna képes eltartani magam és egy babát, ezért nem tartottam volna meg. Még úgy sem, ha a pasi (nem a velem elő férjem) mégis esküdözik, hogy mellettem marad. Később, amikor már el tudom tartani magam és a pasi csak plusz támasz, akkor megtartanám. 28-30 éves korom után valószínűleg megtartanám az egészséges magzatot, de beteg babát egyedül nem bírnék ellátni.