Akik abortuszon estek át visszaadja a karma?

Nekem nulla lelkiismeretfurdalásom van az abortuszom miatt. Soha életemben nem voltam ennyire büszke arra hogy döntöttem és intéztem a dolgom egyedül. Mintha egy hatalmas hibámat visszapörgettem volna a kezdőállomásig, soha semmi nem ment ennyire zökkenőmentesen és 100%-osan visszafordíthatóan (mármint az hogy hibáztunk) . Nem érzem magam bűnösnek, tiszta a lelkiismeretem, mert védekezés mellett történt és nyilván senki sem akarta ezt a magzatot. Nem dicsekszem vele nyilván, de ha rákérdeznek nem fogok hazudni, a műtét után nagyon boldog voltam hogy nem csesződött el az életem és hálás voltam a dokinak aki kiszedte belőlem.

Dehogyis. Én legalábbis nem. Minek gondolkodtam volna ilyeneken? Nem szoktam törni a fejem “Mi lett volna, HA..” kérdéseken. Tudom, hogy jól döntöttem, nem kell ezt túlmisztifikálni.

22-es nem. Mert az nem is létezett nem volt semmilyen jövője. :) szóval nem nézett volna ki sehogy.

"Akik abortuszon estek át visszaadja a karma?" - nem tartom valószínűnek... de egy kihagyott abortuszt 100%-ban, és igen gyorsan, egy nem kívánt gyermek, és a vele járó kapcsolat-szétesés, egzisztenciális ellehetetlenülés, magára maradás, stb alakjában kapásból, az egyszer biztos.

Nem.

21 es oszinten felnezek rad a dontesed miatt. Barcsak annak idejen nekem is lett volna annyi eszem es belato kepessegem hogy nem szulom meg a gyereket akinek az apja egy szornyeteg volt. Igaz az is reszben ugye az en hibam, hiszen en valasztottam. talan mentsegemre szolgaljon en a szuleim nelkul nagyimmal nottem fel (aki egy aldott teremtes volt de eleg konzervativ), es 15 eves koromtol sajat magam tartottam el magamat. amikor ferjez mentem 19 eves se voltam meg egy evre ra szuletett a gyerekem. de hat keso mar ezen gondolkodni. Orulok hogy vannak meg olyan talpraesett okos nok mint te.

Én is csak most látom mennyire jo döntés volt anno 19 évesen az abortusz, most hogy már van gyerekem. Egy jó, támogató kapcsolatban sem sétagalopp a gyermeknevelés, hát még ha az apa tróger vagy egyedül maradsz.

nagyon igazad van 28 as. nekem ez a 2. hazassagom es mar 44 eve vagyunk egyutt. hatalmas szerelem volt (most is az de mar persze nem habos fodros rozsas;-)))eletunk legnagyobb erzese, gondolhatod ha ennyi even at kitart. voltak nagy lent es fent hullamvolgyek de ha az embernek igazi tarsa van akkor keresztul tudja verekedni magat ezen a kalandon amit eletnek hivunk;-)