Abortusz? Többi lent.

Nekem egy barátnőmnek volt nem kívánt terhessége, nem tudta volna eltartani, mert a srác persze lelépett, de abortuszra sem akart menni. Felkeresett egy örökbeadó alapítványt, ahol kiválasztotta a neki legszimpatikusabb házaspárt, és nekik adta a kisfiát.

Még anyagilag is kisegítette a házaspár, persze nem hivatalosan, mert az tilos, de pár év tandíját fedezte az összeg a főiskolán.

Nekem mondjuk az utolsó dolog lenne feláldozni a testem, kockáztatni a lelki és testi épségemet és vállalni minden esetleges szövődményt (pl inkontinencia, hónapokig gyógyulni nem akaró, sajgó gátseb, túlzottan kitágult hüvely stb) azzal, hogy a nyakamba veszek 9 hónap terhességet meg egy iszonyatosan fájdalmas szülést, csak hogy valakinek, aki eleve jobb helyzetben van, jobb legyen…

Ha nem kívántan terhes lennék, én személy szerint biztosan abortuszra mennék és még csak a gondolata sem fordulna meg a fejemben az örökbeadásnak. Nem cs.észnék ki szándékosan ennyire magammal.

Nincs benne semmi csúnya. Aki meg se született, így sosem élt egy percet se , azt megölni se lehet. Pont.

Egy rutinműtéttel megszabadul az ember egy nem kívánt problémàtól, ennyi. Nem kell túlgondolni.

Sose foglalkozz azzal, mit gondolnak mások. Egy gyereket rengeteg munka, energia, idő és pénz felnevelni. Ha ezt az ember nem tudja/ nem akarja vàllalni, nincs azzal semmi gond. Erre van az abortusz, mint utolsó lehetőség.

Nem másoknak szül az ember, tehát nem kötelesség azért sem megszülni hogy odaadd másnak akinek nem lehet gyereke, bár akarna. Ez sem a te problêmád, hanem a masik emberé. A Magánügye.

Nekem még sose volt abortuszom 35 éves koromra sem, (19 éves korom óta élek szexuális életet). Szerencsém van, még nem csúszott be védekezés mellett. Ha megtörténne, azonnal elvetetném. Semmiféle beteg vallási/ egyéb fanatikus szentbeszéd nem érdekel ezzel kapcsolatban, mert nem a kàrogóknak kellene felnevelni, hanem nekem. Az pedig ki van zárva! Ennyi.