Abortusz vagy megtartás?

Aki nem éli meg, az " könnyebben " hoz döntést, és az ép ész érvek mellett voksol. Mindig is szerettem volna apuka lenni, de nem alakult úgy eddig az élet.

Most benne vagyok egy friss kapcsolatban (3 hónapos) és 1-2 alkalommal felelőtlenek voltunk, jelenleg 8 hetes terhes a barátnőm. Először nem is láttak semmit az orvosok, azt hitték méhenkivüli (erre voltak utaló jelek is) de kiderült később minden rendben van. Majd a páromnak nagyon erős alhasi görcsei voltak, és barna folyása, a doki(másik) azt mondta valószinüleg elfog vetélni. De a kicsi még mindig ott van, 8 hetes és szivverése van...ezek szerint nagyon akar jönni.

Az ember leül, és végig gondolja az életét, a várható jövőjét ilyen esetben, és nyilván nem vállal be egy gyereket 3 hónapos kapcsolatra, abnormális dolog lenne. Még nem is élünk együtt. Megbeszéltük, abortusz lesz a megoldás. De azt veszem észre, hogy napok óta nem alszom, és jár az agyam, mégis csak az én gyerekem szive ver ott. Párok többsége, ismerettségi köreimben is, évekig próbálkoznak a gyerekkel, nekünk meg elsőre össze jött.

Ez gyilkosság? Mármint 8-10 hetesen van már tudat? érzékel? De lehet ha megtartjuk, és szétmegyünk akkor mégjobban megszenvedné a szülők közti háborút.

Abortusz után páromnak lehetne-e még gyereke?

A saját lakás/ház projekt még 3-4 év mig lesz rá tőkém, addig vállaljunk albérletbe gyereket?

Mivan akkor ha nem marad meg, 4 év múlva, 34 évesen ott fogok ülni egyedül a házban?! És azon fogok agyalni, itt lehetne a gyerekem is?!

Kérdések millió rágják az agyam napok óta.

Nem tudom ilyenkor mi a jó megoldás, ha egyáltalán van jó megoldás.

Te mit tennél forditott helyzetben?