A világ legundorítóbb embere vagyok. Hogyan lépjek túl ezen?
Pár hónapja terhes lettem egy férfitól, aki az elején még mondta, hogy tartsuk meg a babát, de aztán mondta, hogy nem lehet, nincs rá pénz, majd idővel. Nem ragozom, végül abortusz lett, azóta sírva kelek, sírva fekszem. Mikor meghallottam a szívhangját tudtam, hogy nem akarom megölni, de azt mondta az akkori párom, hogy majd mikor készülünkrá. Nem szépítem magam megvolt a műtét, majd kiderült, hogy az akkori párom amiatt gondolta meg magát, mert összeismerkedett valakivel, és így már nem kellettünk.
Undorodom magamtól, életem legnagyobb hibájának tartom, még akkor is, ha tudom, hogy egyedül nem tudtam volna felnevelni. Sírva kelek, sírva fekszem, legszívesebben felkötném magam.
Tudom, hogy nagyon sok negatívat kapok emiatt a lépésem miatt, de van erre valami esély, hogy túllépjek ezen, vagy örökre ezzel a bűntudattal kell élnem?
Idővel feldolgozod, főleg, ha lesz egy normális párkapcsolatod, akivel tudsz hosszú távra tervezni.
Az elvesztése nyilván fájni fog, de ez is egy gyászfolyamat, amin túl kell jutni.
Reálisan nézve nem döntöttél rosszul, még ha a pasi húzása szemétség volt is. Ha a legelején lelép a pasi minden cécó nélkül, nagyon nagy eséllyel magadtól is elvetetted volna (hiszen írod, hogy nem ment volna egyedül). Itt a döntést vették ki a kezedből a saját tested felett, ezért van benned ennyi düh.
Ha egyedül nem tudod feldolgozni, érdemes lehet szakember segítségét kérni.
Nem öltél meg senkit, és az lett volna a felelőtlen és rossz döntés ha megtartod, tényleg nem jut el a tudatomig hogy miért kell ezen gyötrődnöd amikor egyrészt nem tudsz vissza menni a múltba akkor sem ha vért pisilsz, másrészt közlöd hogy nem tudtad volna egyedül felnevelni nem értem hogy akkor mit gondolsz?? Tényleg úgy gondolod hogy jobb lett volna ha úgy születik meg hogy az apja már most nem akarja (ami igen is jó lenne ha számítana és nem tekintenénk el tőle- nem azt mondom, ha egy nő rendelkezik olyan egzisztenciával és lelki egyensúllyal, nevelje egyedül de akkor a gyerek tartás se keljen hanem tényleg egyedül vállalja be) és ezek mellett anyagilag se tudtad volna megadni neki amit egy gyerek érdemel.... egy gyereket igen is meg kell tervezni és meg kell TEREMTENI a jó létet számára ( nem, a “szeretet” nem elèg se a száraz kenyér meg az hogy eleve mínuszból indul a gyerek majd nem hogy a nulláról) ha annyira akarsz gyereket tegyél majd meg mindent azért hogy jó párt találj és teremtsed meg a megfelelő környezetet!!!!!
Jól dontottél és most már ne marcangold magadat ilyen rutin műtét miatt hanem gondolj a jovodre
Akkor lennél undorító ha megtartottad volna a semmire, és soha nem lehetett volna normális gyerekkora, nélkülözések közepette kellett volna felnőnie. Felelősségteljes döntést hoztál, ne hibáztasd magad, csak ezentúl figyelj maximálisan a védekezésre hogy ne járj megint így. Az idő ezt is megoldja, most gyászold ki magad, aztán majd előbb-utóbb sikerül feldolgozni és egyre könnyebb lesz.
Az egy dolog hogy szívhang már volt, de az ő idegrendszere és az agya még nem volt olyan fejlett hogy fájjon neki, vagy hogy felfogja hogy most valami rossz történik.
Fel a fejjel! Itt tudsz olvasgatni a témában, nagyon gyakori amin keresztülmész, és a lap alján találsz egy 0-24 ingyenes segélyvonal számot ahol beszélhetsz a problémádról olyannal aki biztosan tud neked segíteni. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!