Nehéz volt lelkileg egy abortusz?
Terhes vagyok,2 hét múlva lesz az abortuszom.
Sajnos se anyagi háttért se apukát nem ígérhetek neki, ahogy megtudta hogy terhes vagyok el is hagyott.
Észszerűen gondolkozva nem szeretném megszülni azért, hogy nélkülöznie kelljen, esetleg a későbbiekben elvegyék tőlem, mert magam vagyok mint a kisujjam mióta a párom elhagyott, rengeteg fizetni valóm van, amiket lekell rendeznem is, ami minimum 1 évig tartana még tehát az sincs hogy a terhesség alatt valameddig tudok még melózni, és megoldom mert nem sajnos, arról nem is beszélve hogy elég bóvli egy fizetésem van úgy nagyjából magam sem győzöm tartani de nem válogathatok, ki venne fel egy várandós nőt egy jobb helyen?
Ezeket nem kifogásként vagy bizonygatásként írtam le hanem azért, hogy elmondjam nekem ez a döntés teljesen az eszem miatt jött a szívem az majd megszakad, minden nap sírok és valójában nem szeretném ezt tenni a gyerekemmel.
Tehát gondolom nekem nehezebb lesz ez mint sok más embernek mert olvastam sok helyen, hogy sokan ezt problémának fogták fel nem egy babának és hogy megkönnyebbülés volt nekik mikor túl lettek a műtéten.
Nekem biztosan nem lesz ilyen könnyű, volt esetleg aki hasonló cipőben járt? Hogy dolgozta fel?
Szerintem meg annak nagyon alacsony az érzelmi intelligenciája, aki képtelen elfogadni, hogy vannak, akik egy pár hetes fejletlen, életképtelen embrióra nem tekintenek gyerekükként, mert hogy még messze nem is az. Egyáltalán nem törvényszerű, hogy mindenkinek lelkifurkája kell legyen abortusz után, ahhoz hogy elmondhassa neki aztán van érzelmi intelligenciája. Mondjuk azért elég mulatságos, hogy az papol bárminemű intelligenciáról, aki stabil kapcsolat nélkül, de főleg megfelelő anyagi háttér nélkül!!! biztat nőket szülésre. Ja bocs, a 20-30 ezres gyt-re alapoz....🤦🏻♀️😅 Hisz abból meg a fene nagy szeretetből felnő az a gyerek. Ez a felelősségteljes gyerekvállalás. Ja, nem..
Én rendesen szedett fogamzásgátló mellett maradtam terhes és bár elvileg megvolt minden adott volt (stabil párkapcsolat, saját ház, anyagi háttér stb), mégis gondolkodás nélkül abortuszra mentem, mert nem akartam gyereket és ebben egy pillanatig sem kételkedtem. Alig vártam, hogy túllegyek rajta és egyetlen pillanatig nem volt sem bűntudatom, sem lelkiismeret furdalásom, sem semmim. Azóta sem. Attól lettem volna csak igazán depressziós, ha akaratom ellenére meg kellett volna tartanom egy gyereket. A terhesség-szülés és gyerekvállalás is pontosan ugyanannyira végleges döntés, mint egy abortusz, szóval elég mulatságos “érv” ez egy gyerek mellett.
Nekem mindegy, mert nincs ilyen bajom és nem is lesz 😅
Én a kérdezőt sajnálom, mert borítékolható hogy sz.rul fogja magát érezni nemcsak közvetlenül az abortusz után, hanem ki tudja meddig. De tőlem, próbáljátok rábeszélni az abortuszra, vagy erősítsétek benne. Mindegy minek nevezzük.
Én biztos belerokkanék, ezért átérzem a baját. De nekem mindegy. Még egy dolog amiért hálát adhatok, hogy ilyen bajom nincs 🙏🏻🙏🏻🙏🏻 ha másra nem jó ez az oldalra, erre mindenképp! Szembesülni azzal, hogy milyen jó életem van.
Kedves Kérdező, sajnálom, hogy ezen kell keresztül menned. Főleg az ilyen esetek miatt tartom kegyetlenségnek a védőnői elbeszélgetést - de egyébként én teljesen úgy gondolom ez egy megalázó folyamat és felesleges időhúzás is.
Sajnos ugye tudjuk, hogy technikailag teljesen tudattalan, fejletlen "valami", nyilván ehhez mindenki másképp áll hozzá. Most a hormonok is rátesznek az érzésre. Én a helyedben nem hagynám hogy beférkőzzön a gondolat, hogy "gyerek". Hidd el, hogy az egyetlen ésszerű döntést választod, bármilyen kegyetlenül is hangzik. Csak akkor tudsz ezen túllenni, ha tárgyilagosan állsz hozzá, nekem csak ez segítene.
De nem vagyunk egyformák. Ha ez nem megy, és szentimentálisabb vagy, talán egy másik gondolat: "búcsúzz" el tőle ideiglenesen, mondd el, hogy most nincs itt az "ő" ideje, de mindent megteszel, hogy mire legközelebb jön mindent meg tudj neki adni, főképp a szerető családot, az apukát, aki megérdemli.
Nem fogok magyarázkodni, de nem vágom, hogy miért lett ugyan lepontozva a 25-ös válaszom 🤷♀️
Jah de, tudom, valakinek nem tetszett....
Kérdező! Bár írta itt az egyik válaszoló, de ezt feldolgozni valószínűleg egyszerűbb lesz szakember segítségével.
En is azt nezem miert poztoztatok le a 25ost!!! Meg a 26ost!!!Jesszusom!!! Milyen emberek vannak itt?
En a 16os vagyok, es en is az eszemre hallgattam, elmentem abortuszra fiatalon, es igen ha eszemre hallgatok akkor jol tettem. A problema nem itt van, hanem ott, hogy ez egy eletre szolo lelki teher lehet. En nem itelem el, aki mellette dont, de tudnia kell, hogy tudatalatt szenvedhet. Lehet csak sok ev utan fog rajonni arra, hogy honnan ered a problemaja. Szegeny lanynak inkabb segiteni kell es egyutterezni vele foleg ha mar most is sirdogal. En mindenkepp ajanlom szakember segitseget, barcsak nekem is lett volna ra lehetosegem!!
A masik kerdes pedig az, hogy vallasos vagy e, vagy csak siman hiszel e Istenben, mert akkor meg nagyobb szemelyes problema lenne. Az abortusz halalos bun, es ha esetleg hiszel Istenben lehet nem tudnad magadnak megbocsatani. Van egy konyv is, hires de mar nem tudom a cimet, amiben irjak, hogy a meg nem szuletett kisgyermek a Joisten melle kerul es onnan nez le read a mennybol, es o szeret teged, de nem erti miert nem akartad ot.
Ezert irom, hogy ha picit is vallasos vagy es ilyet hallasz az eleg durva.
Ezert irtam, hogy en nem ajanlom, de sajnos sokszor nincs mas megoldas. Es mindenkeppen szakember segitsege kell ha csak picit is szenvedsz, es ha vallasos vagy gyonas!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!