Abortuszellenesek véleményére vagyok kíváncsi. Miért érveltek sokszor azzal, hogy mi lett volna, ha anyánk úgy gondolta volna, hogy elvetet? Számomra ez a gondolat teljesen okés, pedig nem vagyok egy nagy ab. pártoló sem.

"...megjegyzem nem hiszem, hogy ép ember kényszerből akarna megszületni..."

De jó, hogy nem ítélkezel! Mit tennél, ha azt tennéd?

Valamiért mégis ennyire izgat a téma. Miért?

Én örülnék, ha legalább kényszerből kapnék esélyt az életre, mert az ÉLETEM az ENYÉM és nem anyámé.

Ha már olyan hülye volt, hogy megcsinált, akkor bassza meg és vállalja a felelősséget!

Tessék, B verzió.

Akik azt mondják hogy soha nem vetetnének el magzatot, akkor sem ha nagyon beteg lenne, akkor sem ha a semmire szülnék és másokat meg akik ezt megteszik lenézik (nyilván nem rendszeresen) azok sokkal felelőtlenebbek szerintem mint azok akik egyszer elmennek abortuszra valamilyen indok miatt.

Az ilyen érvek amiket te is írtál csak elterelések, ahogy az is hogy jajj isten ajándéka, jajj egy kis élet stbstb. mert nincs jobb magyarázatuk azokkal az érvekkel szemben hogy pl egy SÚLYOSAN beteg gyerek, aki kb egész nap vegetál élete végéig az elveszi az ő életét, a férjéét (bár ő le tud lépni) és később ha van testvére akkor az övét is (ha csak nem otthonba kerül), vagy azzal szemben hogy hogyha valaki a semmire szülne és kb éhezne a gyerek is meg ő is, vagy ha nem ilyen drasztikusra gondolunk akkor is ha csak egyszerűen nem tudna normális életet biztosítani neki.

Némelyek így akarnak "érvelni", amellett, hogy valakinek, aki a háta közepére sem kívánja az egész terhességet, miért is tartsa meg mégiscsak, ahelyett, hogy abortuszra menne. Párhuzamot akarnak vonni aközött, hogy az adott illető anyja anno hogy döntött és aközött, hogy jelenleg ő maga hogy fog dönteni. Magyarul arra akarnak célozni, hogy mivel a te anyád megtartott x évvel ezelőtt, neked is konkrétan kötelességed ezt tenni, független attól, hogy te mit akarsz. Én sem értem ennek mi értelme, de rengetegszer futottam már bele ebbe a fajta logikátlan és irreális elképzésbe, hogy a gyereknek ugyanúgy kell élnie és döntenie, ahogy anno az anyjának.

Egyébként sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mikor embrióként, néhány hetesen, fejletlenül az anyjuk méhében még csak egy lehetőségként léteznek, akkor a világon nincs semmiféle döntési joguk azt illetően, hogy megszülessenek-e vagy sem. Egészen addig, amíg a nő méhében, a nő teste és szervezete által képes az az embrió egyáltalán ott lenni, tudattalanul, kifejletlenül, fel sem fogva, hogy ő kicsoda vagy micsoda, addig korántsem beszélhetünk arról, hogy az az "ő élete". Nem. A nő döntése, hogy ő hagyja-e, hogy bármi is életet "eresszen" az ő méhében és megszülethessen. Mert az a NŐ élete. Az ő teste kell hozzá, az ő szervezete és ami a legfontosabb, az ő életére lesz örökre kihatással egy gyerek, ő fog érte felelősséggel tartozni, úgyhogy teljesen egyértelmű, hogy ő dönt a sorsáról. Egy embriónak nincsenek jogai, egy embrió nem képes magától életben maradni, a nő méhén kívül nem képes lélegezni sem. Egy embrió csak az élet lehetősége! És hogy ezzel a lehetőséggel élhet-e, azt a nő dönti el, ennyi. Ahogy azt is a kifejlett, megszületett, érző nő dönti el, hogy a saját életében, a saját életét befolyásoló döntésekkel kapcsolatban miért vállal és miért nem vállal felelősséget!