Hogyan tudnék feldolgozni egy abortuszt?

Kedves Kérdező!

Először is fogadd el, hogy ezen már nem tudsz változtatni, és hogy normális, amit érzel, és hogy ez egy darabig még nem fog változni.

Ha vallásos vagy, akkor érdemes kikérned egy lelkigondozó tanácsát. Ha nem, akkor is, pszichológusét mindenképp.

Írj nyugodtan, akár privátban is, ha beszélgetnél.

Nehéz elfogadni úgy, hogy alapjában ez nem a te akaratod volt. Visszacsinálni azonban sajnos nem tudod. Ezt el kell fogadnod.

Gondolj arra, hogy ennek így kellett történnie most. Legközelebb már olyan körülmények között fog érkezni, ahol már csak a te és a párod döntötök róla, ahol nem kell függnöd a szüleidtől és sokkal több mindent meg fogsz majd tudni adni neki, mint a jelenlegi helyzetben.

Akkor már egy diplomás/érettségizett/szakmát kitanult nő leszel, saját egzisztenciával, ahol sokkal jobb példát tudsz mutatni neki, mert tapasztaltabb is leszel minden terén. Akkor majd igazán rá tudsz koncentrálni, az ő igényei lesznek az elsők, nem pedig a tanulásé, a szüleidé vagy a megélhetésé.

Én hiszek abban, hogy egy gyermek választ minket. Hidd el, ha eljön az ideje, ugyanúgy téged fog választani az a pici lélek. Addig pedig fejlődsz magadért és érte.

Kívánom neked a legjobbakat! Remélem, a párod is támogat mindenben és segít feldolgozni, ami történt.

És amikor írtam egy abortuszos kérdés alatt, hogy senkinek nincs joga egy ilyen döntést kikényszeríteni, de meg csak befolyásolni sem, akkor en voltam a hülye. Hát tessék.

Kérdező. Sajnos ezen már nem tudsz változtatni. Ha nem voltál elég bátor ahhoz, hogy szakíts a szüleiddel és a pároddal összefogva valahogy boldoguljatok, akkor sajnos ez van. Azért egy jó pszichológust legombolnék anyadekrol.

Azt azért tisztázzuk, hogy a kérdező egy szál önmaga nem tudta volna eltartani a gyerekét, csak úgy, ha az anyjáék nyakára szül, nekik kellett volna eltartani őket, úgyhogy nem kell a szülőkre ujjal mutogatni meg nem őket kell okolni, hogy "lelkironcsot" csináltak belőle. A pontos hátteret nem ismerjük, simán lehet hogy nem tudnának még egy főt eltartani, főleg egy koronavírus közepén, mikor rengeteg ember vesztette el a munkáját vagy épp le lett felezve a fizuja stb.

Adott volt a lehetőség egyrészt normálisan védekezni (ha nem mellette sikerült be, bár az elé ritka) másrészt a terhesség kiderülte után, hogy szépen összeköltözz a barátoddal és eltartsatok magatokat és a születendő gyereket. Az, hogy ez nem ment, emiatt nem a szüleidet kell okolni!

Ebben a helyzetben, mikor nem adottak a körülmények egy gyerekhez, az abortusz a helyes döntés. Idővel majd te is rájössz.

7/7

Szerintem ha valaki itt ujjal mutogat az te vagy. Komolyan a kérdezőt hibáztatod?

Hagyján, de legalább ne tennél úgy, mintha érdemi segítség, vagy legalább a segítő szándék lenne a válaszodban.

"Ebben a helyzetben, mikor nem adottak a körülmények egy gyerekhez, az abortusz a helyes döntés."

Mindig van kifogás, miért nem adottak a körülmények. Egy abortusz akkor lehet helyes (ill. kevésbé helytelen) döntés, ha az anya élete veszélyeztetve van, vagy ha erőszakból fogant a gyerek. A kérdező - részben külső kényszer hatására - helytelen döntést hozott, amit megbánt és segítségre szorul. Véleményem szerint azzal nem segítesz neki, ha elbagatellizálod a kérdező döntését és ezzel együtt a döntésből fakadó fájdalmát. Azzal lehet neki segíteni, ha megérteted vele, hogy ezen már nem tud változtatni, ezt el kell fogadnia, valamint azzal, hogy tanácsot adsz arra vonatkozóan, hogyan tudná feldolgozni. Egyiket sem tetted meg, csak adtál neki egy ítélkező fejmosást hogy "jóvan lányom", amire most a legkevésbé sincs szüksége.

A kérdezőnek most elsősorban elfogadnia kell a helyzetet, nem elbagatellizálni, vagy menekülnie előle. Meg kell tudnia bocsátani magának, ahhoz, hogy legközelebb már érettebb és önállóbb döntést tudjon hozni.

Az érzelmi folyamatok feltárásához viszont nem árt egy pszichológus, Kérdező, az okosabbat tud mondani, mint a gyk "népe" együttvéve.

#8 Nem én mutogatok ujjal, hanem pl a kérdező, aki kapásból a szüleit okolja meg pl a 6-os válaszoló, aki szintén.

"Komolyan a kérdezőt hibáztatod?"

Hát ez jó. :D Miért, mégis mit kéne?? Talán fegyvert tartottak a szülei a kérdező fejéhez, hogy normális védekezés nélkül szexeljen?! Ha pedig már olyan nagylany 18 évesen, akkor miután terhes lett is legyen nagylány és ne a szülei pénzére és nyakára akarjon babásat jatszani. Össze is lehet költözni a kedves pasijával és együtt eltartani a születendő gyereküket. Jaa, vagy az már annyira nem tetszik? Hát akkor nincs miről beszélni. És ez nem elbagezellizálás, ez az igazság. Lehet, hogy fáj, de ez van.

"Mindig van kifogás, miért nem adottak a körülmények."

Igen, persze. Szóval az, hogy egy 18 éves iskolába járó gyerek, bocsánat "felnőtt", akinek kerek 0 Ft a bevétele, nincs állása, se külön lakhatása és még lehet stabil kapcsolata sem, az pusztán csak egy "kifogás" a nem megtartás mellett. Aha, jó. Érdekes egy logikád van. Elhiszem, hogy van akinek rendben van a semmire szülni, de azért a nagy többség nem így van ezzel, szerencsére.

Leírtam, hogy idővel rá fog jönni, hogy ez a helyes döntés, mert hogy ez az. De ha téged az megnyugtat, akkor leírhatom én is sokadjára, hogy menjen pszichológushoz, ha ettől jobban érzi magát, de függetlenül mindentől fontosnak éreztem tisztázni, hogy egyáltalán nem a szülőkre kell minden felelősséget attolni, mert itt nem a szülők a kizárólagos hibasok, hanem a kérdező, aki más f*aszával verné a csalánt. Úgyhogy nem fogom nagy egyetértésben kizárólag kérdező lelkét patyolgatni, mert bőven saras ő is abban, hogy ilyen helyzetbe került és lett volna más lehetősége is. Az nem volt szimpatikus, hogy egyből mutogatott a szüleire, hogy jaj ők kényszerítették. Azért nem kell mártírt játszani és úgy csinálni, mintha ő semmiről sem tehetne. Ő (és a pasija) hozta magát ilyen helyzetbe!