Hogyan zajlik a terhesség megszakítása 20 hetesen?

Nálunk első körben méhszájtágító pálcikákat raknak fel. Amennyit csak tudnak. Másnap hajnalban kétóránként elkezdik adni izomba (fenékbe) a Naladort, amitől egy idő után fájások jelentkeznek, majd egyszer csak lezajlik a vetélés.

Van, hogy viszonylag rövidebb idő alatt, de bizony előfordul olyan is, hogy nem is megy le aznap a vetélés, hanem éjszakára abbahagyják és másnap újra.

Van, ahol ballonos tágítást alkalmaznak. Nálunk speciel van EDA, ha szükséges.

Igazából az adott helyen kellene megkérdezned, hogy pontosan mi a menete.

Ikreket vetéltem el a 20. héten.

Nekem nem kellett méhszájat tágítani, mert pont az volt a baj, hogy idő előtt nyíltam. Ha zárt a méhszáj, akkor többnyire gyógyszeres, majd ballonos tágítást alkalmaznak. Közben folyamatosan megy az oxitocin, jönnek a fájások, mint egy 'rendes' szülésnél. Amikor a méhszáj már kinyílt, burkot repesztenek, ami gyorsítja a folyamatot, erősíti a fájásokat, majd jönnek a tolófájások, amire a baba sajnos 'megszületik'.

Utána műtőben, altatásban küretet végeznek.

Utána én 6 hétig vérezgettem, beindult a tejem, amit kb. 3 hónap alatt sikerült teljesen elapasztani. Kaptam rá gyógyszert , és gyakran kellett hideg vizes pakolást, vagy jégzselét tennem a mellemre.

Sajnálom, hogy Neked is át kell élned mindezt... Fizikailag engem nem viselt meg. Kb. 5-6 óra alatt lejazlott; közben 2x kaptam morfint, amitől egy darabig azt sem tudtam, hol vagyok. Lelkileg volt nehéz összekaparni magam; de nem ott, és akkor; hanem miután hazamentem, akkor omlottam össze.

Nekünk azóta született egy kislányunk, így Téged is arra biztatnálak, hogy ne adjátok fel; és nézzetek majd előre! Engem ezek után csak az éltetett, hogy mielőbb újra babát várhassak.

Tőlem meg sem kérdezték, hogy akarom-e látni Őket. A férjemet meg kikükéldték, amikor már a végéhez értünk. Annyit láttam csak, hogy egy lepedőbe csavarva elviszik Őket...

Sokáig bántam, hogy még csak el sem tudtam búcsúzni Tőlük, hogy nem is láthattam egy pillanatra sem a gyermekeimet. Ma már úgy gondolom, hogy jobb is így. Úgy maradtak meg az emlékeimben, ahogy a terhességem során éltek a tudatomban, amilyennek elképzeltem, amilyennek vártam Őket.