Nagyon nagy baj ha csak tenyleg a legszuksegesebb vizsgalatokra megyek el?

Ne haragudj, de úgy tűnik nem látod a fától az erdőt. Itt az a probléma és azért neveztünk többen önzőnek, hogy ahelyett, hogy előbb kezeltetnéd magad bevállaltad a gyereket. Csakhogy szerintem eddig sem titkolta előtted senki, hogy bizony terhesen orvoshoz kell járni!

Persze szülhetsz nomád módjára is, de ezzel a gyerek épségét veszélyezteted.

A terápia sosem késő, sőt most van a legnagyobb motivációd a változtatáshoz. Ne adja az ég, de simán előfordulhat, hogy beteg lesz a gyerek, és kórházba kell vele bemenni pár napra. Ugyan nem vagyok gyerekcsüngő típus, de a föld megnyílna alattam, ha komolyabb ok nélkül a férjemnek kell befeküdnie, én meg maximum telefonálok a gyerekemnek, mert fóbiás vagyok... Nem is kell a szorongásod legyőzéséhez nagyobb motiváció!

Amúgy nem te voltál az, aki néhány napja a védőnőtől beengedésétől kapott frászt? (A stílus annyira hasonló, hogy muszáj megkérdeznem.)

És ha van, ami miatt majd nem ér rá apuka, betegség, munka stb? Nem juttok el orvoshoz? Vagy ha már nem lesz élő rokon, mit teszel? Én azt gondolom, hogy a gyermekvállalást jól át kellett volna gondolni, sőt, a párod sem tudja, mivel jár ez.

Majd ha mondjuk néha fáj valamid, pánikolsz, szeded a seduxent és társait, és utána hogy éled túl az első két évet? Értem én , hogy rossz, volt elhúzódó szülés utáni depresszió, mely 3 évig tartott. De nálad sokkal de sokkal rosszabb lesz a helyzet. Nagyon sajnálom szegény gyereket.

Ja, és ne érts félre, én nem ellened vagyok, sőt. Pontosan tudom mennyire be tudja korlátozni az ember életét a szorongás és irracionális félelem, azt is tudom milyen, ha végre "kinyílik a világ". Pont azért biztatlak arra, hogy legyen igényed és merszed a félelmeid irányítására, ne pedig a világot alakíts a félelmeidnek megfelelően.

Ráadásul a családi minta nagyon meghatározó, a születendő babádnak is az a legjobb, ha egy nyugodt édesanyja-édesapja van, aki egy szurinál vagy vizsgálatnál simogatja, biztatja és támaszt nyújt, mert így érzi magát biztonságban.

Én írtam, hogy nőgyógyász fóbiam van. Ennek ellenére minden vizsgálatra eljártam, sőt mivel terhességi cukros voltam,n ezért még sűrűbben kellett járnom. Emellett nőgyógyásznál mindig magasabb volt a vérnyomásom. Ez ugye annak köszönhető, hogy stresszeltem. Így emiatt is kiemelt figyelmet kaptam. Mivel vizesedtem is, így féltek a toxémiától, így az utolsó 3 hétben naponta, két naponta jártam nst-re. Nem volt egyszerű, de muszáj volt. Fogadtam szülésznőt is, akit az orvosom ajánlott, meg is beszélte vele előre, hogy miylen problémám van, csak akkor fogadjon el, ha ebben is tud segíteni. Mai napig büszke vagyok magamra, hogy sikerült végigcsinálnom az egész terhességet és a szülést. Sok erőt kellett hozzá, az biztos. Én is csak ezt kívánom neked, hogy legyen sok erőd. Az az igazság, hogy hiába bármilyen terápia, ez a mi fejünkben dől el. Én már odáig is eljutottam, hogy már meddőségi centrumba járok, mert a kistesó nem akar összejönni. Ez pár éve még elképzelhetetlen lett volna, amikor egy rákszűréstől rosszul lettem.

Mi az oka egyébként a félemednek? Nálam egyértelmű volt a gyerekkori baleset és a műtét az oka. Nálad van valami?

Azért ez a gyereket majd apuka viszi mindig orvoshoz érdekes dolog lesz. Minden szabadsága elmegy majd rá? Mert az elején vinni kell havonta, mellette csípőszűrés, barmingond van, akkor meg még gyakrabban. A mi fiunk nagyjabol egészséges mégis az első fél év alatt kb 15-ször voltunk orvosnál (havi statuszok, oltasok, két csípőszűrés,n mert nálunk kétszer kell menni, újszülött uh, ami nem kötelező, de ajánlott, egyszer vérvétel húgyúti fertőzés gyanú miatt és két vese uh vesetagulat miatt (fiúknál nagyon gyakori).

Meg lehet érteni a problémádat, én pl. pánikbeteg voltam régen, majdnem megfulladtam. De onnantól, hogy bevállaltad a gyereket, ez kevésbé lényeges. Nincs az a roham, amiért valaha is kockáztattam volna a gyerek egészségét. Oké, hogy hívtok orvost később, meg apuka ott van, de elválhattok, bármi történhet, és az a baj, hogy ezt nem fogod fel ésszel, nem vizsgálod az összes lehetőséget, csak azt, ami neked kényelmes. Mi lesz, ha a gyereked kórházba kerül, és szeretné, ha ott lennél vele? Azt mondod majd, bocsi, de anyád túl gyenge, hogy ennyit elviseljen érted, legyen neked elég az apád?

Otthonszülés meg... pánikbetegként ugye csak viccelsz? Persze ha az a célod, hogy növeld a veszélyt, akkor hajrá. Volt pánikbetegként eszembe sem jutna.

Nem az a baj, hogy beteg vagy, ezt meg lehet érteni. De tudtad, mivel jár, és belevágtál a babaprojektbe, és azt hiszed, hogy amit kitaláltál, járható út lesz, és ez az, amit kifogásolni lehet.

Az egyik válaszoló leírta elég pontosan a vizsgálatokat, nekem eddig elég sok volt, a genetikai uh-k mindenképpen fontosak, meg a vérvétel a vércsoport és ellenanyag, és többi egyéb miatt.

A gyereket se viszed majd orvoshoz? Vagy minden vizsgálat, oltás, betegség esetén apuka szabadnapot vesz ki? És ha hirtelen kell ügyeletre vinni, vársz pár órát, míg a párod hazaér a munkából?

Mi a fenének vállaltál gyereket, ha még magadról se tudsz 100%-ban gondoskodni? Még egy receptért is fosol bemenni könyörgöm!

Padon ír receptet? Mikor és HOL vizsgál, uh-zik?

Rendszeresen egyik nyugtató SEM jó a babának!!! Akkor időszerű a gyerek, ha el tudod látni, le tudod gyűrni a félelmeidet. Amíg nem vagy képes letenni a nyugtatókat, addig nem kellett volna felelőtlennek lenni. Most rengeteg olyan dolognak fogod kitenni, aminek ép eszű ember nem teszi ki a gyermekét.

Találni lehet nőgyógyászt, de felelősséget vállalni egyik sem fog tudni értetek. Vagy kimegy minden hívásra és nagyon vastagon fog majd a tolla. 9 hónap előtt állsz, ha nem mozog, az a baj, ha keményedsz, attól leszel kész... majd kapkodod két pofára a gyógyszereket??