Anyukák, akik félnek a tűtől! Hogy bírtátok a vérvételt, esetleg infúziót?

Összeszorított foggal, becsukotr szemmel, a céllal a szemem előtt.

Ami muszáj az muszáj.

Hozzá lehet szokni de tényleg.

Nekem egy műtét után 15 évesen, félkómásan a nővér úgy belevágta a fenekembe a tűt h majd összecsináltam magam. Olyan tű fóbiám lett tőle h egy fájdalommentes oltás után is szédelegtem, elfehéredtem és le kellett fektetni.

Aztán jött egy időszak amikor nagyon sok injekciót kaptam fogászati kezelések miatt és enyhülni kezdett a dolog.

Babavárás alatt meg aztán folyamatosan böködnek (egy éve volt méhenkívüli terhességem, ott 2 hétig kb 3 naponta vették a vért és volt egy ilyen egy hetes kör a normál terhességem elején is).

Császárnak nézek elébe egyenlőre és már emlegették h milyen vérvizsgálat kell majd, pedig másfél hete böktek. Meg még előtte vagy 4x.

Elég jól megszoktam már a tűt 😏

Van aki hozzászokik és van aki nem.

Én pl. nem, de a terhességeim elôtt is sokat szúrtak, már gyerekkoromtól kezdve, meg ugye két terhesség, két császár.

Nem szoktam hozzá, ugyanúgy lever a víz és elájulok, ha nem ülök le. De rutinos lettem, tudom, hogy mivel segíthetek magamon és ezeket betartom.

Pl. sok víz már az esemény elôtt is, utána pedig cukros étel/ital.

Egyébként meg próbálok nem rágondolni, mert már attól is kimegy a lábamból az erô.

Lányom kiskorában nem egyszerűen félt, hiszti és pánikrohamot kapott, ha injekcióstűt látott vagy, ha csak szóba jött a dolog. Még tizenévesen is!

Most 26 éves és három hete szülte meg második unokám! Érdekes helyzet, de szinte varázsütésre eltűnt a tűktől való félelme. Az első terhességi vérvételnél, szó nélkül, minden lelki és agyi gátlás nélkül ült le és csinálta végig. Nem állítom, hogy ne izgult volna, ám túltette magát és bátran nézet szembe a problémával. Idővel szinte rutinná vált nála is, mint nálam a rendszeres cukorbetegség kontrolhoz.

Első szülésén sem stresszelt túlságosan, komoly, öntudatos felnőtt nőként nézett szembe vele. (pedig nem egy amazon vagy sportoló alkat, apró, vékony termetű) Az első egy évben fiatal anyukából igazi felnőtté érett. Második csemete terhességével mondhatni egyszerűen megbirkózót, a szülést 36 perc alatt letudta, pár órával később már sétált, telefonálgatott. :-D (aznap vették fel a kórházba, mert már ideje volt a szülésnek. Miután közölték vele, hogy ha nem jön a baba természetes úton, akkor két nap múlva császározzák, szinte azonnal beindult nála a szülés, elfolyt a magzatvíz.)