Akinek nem volt probléma mentes a terhessége, tudna mesélni?

Már a nem várt napján is vérzés lépett fel, pedig akkor már volt két pozitív tesztem. Azt gondoltam én is beleszaladtam egy kémiai terhességbe. De aztán minden vizsgálat rendben zajlott, ő pedig fejlődött. De hetekig vereztem sokszor nem is kis mennyiséget. A 16 hét körül maradt abba. De már az első perctől fájt a hasam is. Senki nem hitt nekem, mondván hogy nem fájhat.. Később már azért lehetett sejteni hogy nem oknél fájt és nem én vagyok a kényes kismama... A 24. héttől elkezdett lemaradni a baba. Egyre jobban, a 30 hétre már toxémiás voltam, a baba meg onnantól kb már semmit nem tudott hízni, mert a letfontosságú szervek fejlődésére koncentrált. Végül 34 hetesen sürgősségi császárral kellett megszületnie és nem érte el az 1400 grammot sem. 17 napig volt PIC-en, és még újabb 6 napot a koraszülött osztályon a hízlaldában, hogy elérje a két kilót.

Végig stabil volt, nem szorult sem légzés támogatásra sem másra.

Mára már elmúlt 1 éves, devenyre jártunk ugyan, de egyelőre úgy tűnik semmi baja. Mindent csinál, mindent ért, amit ennyi idősen kell.

Ennek köszönhető hogy kicsit sem volt jó élmény a terhességem, és emiatt nem is akarom többször átélni. Nem lesz második gyerek. Hálás vagyok hogy épbőrrel megúsztuk mindketten. Nem kockáztatok.