Van itt közöttünk olyan szülő, akinek az első terhessége problémás volt/sürgősségi császárral szült és bevállalták a második babát?
Sziasztok!
Én a kisfiamat elég nehezen hordtam ki. Kb. 16-20. héttől már keményedtem, onnantól 3x2 magnéziumot szedtem, persze előtte is szedtem, csak nem ekkora dózisban. Aztán az első 2 hónapban véreztem, amire rutsacorbint írtak nekem fel. A jobb vesémet elnyomta, de szerencsére megúsztuk a katétert.Már félidő környékén nyíltam, de az orvos nem fektetett be annak fejében, hogy otthon pihenek és magnéziumot szedek ezerrel. A terhesség végére a pulzusszámom elég magas lett, kardiológiára kellett mennem miatta.
Úgy összességében alig bírtam menni. Minden más kismama húzott el mellettem én meg úgy mentem már félidőtől, mint aki be van kakálva :)
Aztán kisfiam 36.hétre született sürgősségi császárra szívanomália miatt és mert 2x rá volt tekeredve a kzsinór.
A császárt is nehezen viseltem. Valószínűleg a bal oldalon kisebb összenövésem lehet, de azt mondták vagy jobb lesz vagy rosszabb. Szerencsére jobb lett, már nem érzem, hogy fájna.
Még annyit megemlítenék, hogy kisfiammal fejlesztésre járunk, mert kisebb idegrendszeri bibi van nála valószínűleg a születési körülmények miatt.
Na ezek után gondolkodunk mi a kistestvéren, de igazából eléggé félek tőle. Félek, hogy őt sem fogom tudni kihordani vagy az előző császár miatt lesznek komplikációk akár terhességnél, akár szülésnél. Férjem is félt engem is, ő inkább a szívproblémák miatt izgul.
Örülnék neki ha hasonló cipőben járó anyukák írnának, hogy ők bevállalták-e és ha igen milyen volt, ha nem akkor miért nem.
Jelenleg 42 kg vagyok és 29 éves. Persze első gyerekre is rágyúrtunk (fogászat előtte, nőgyógyászat stb h minden rendben legyen, szóval most is így lenne, hogy azért igyekeznék kicsit rendbe szedni magam, mire elkezdünk próbálkozni :) a fogászatot már elkezdtem :)
Előre is köszönöm!
Még annyit írnék és kérdeznék, hogy femibiont szedtem a terhesség előtt pár hónappal és alatta is.
Viszont kisfiamnak vannak olyan "dolgai" amik a terhesség elején alakulnak ki. pl. csomók vannak a nyakában, amire azt mondták, hogy nyirokcsomók, ne aggódjak miatta. A szíve fölött hemangiómája van, nem örökölte egyikünktől sem, mondták, hogy ezzel se foglalkozzak, majd elmúlik. A feneke felett pedig van egy kis lyukacska ott ahol a farokcsontunk van, de össze van végülis nőve, igaz mélyebben, de nem váladékozik stb. Plusz idegrendszeri bibi. Ezt azért írtam le, mert fura hogy neki sok ilyenje van, amik elvileg mind a terhesség első heteiben dőlnek el, és próbáltam keresni az okát, hogy esetleg mi kavarhatott be ennyire. Én úgy tudtam a femibion olyan magzatvédő vitamin, ami azért elég jó és a folsav megkötésében is nagyon segít. Szerintetek a magzatvédő vitamin nem annyira jó vagy a rutascorbin kavarhatott be vagy inkább genetikai dolgok lennének ezek?
válasza:Szia! Nekem alapjáraton a beleimmel van gond, terhesség végén meg epepangással voltam pár hétig kórházban, aztán császár után mélyvénás trombózissal kerültem vissza. (Pedig nincs hajlamom a trombózisra, mégis lett a műtét után, pedig utána mozogtam, csak gondolom, előtte feküdtem a májam miatt meg marhára vizesedtem.) Második gyerek előtt nagyon sok ezekkel kapcsolatos szakorvost, nőgyógyászt és genetikust is végigjártam a kérdéseimmel, statisztikát készítettem magamnak a sokszor ellentmondó véleményekből, hogy bele merjek-e vágni, tekintetbe vége, hogy a meglévő gyereknek és mellesleg :) apának is szüksége lehet még rám. Végül majdnem 4 év lett a két gyerek között és másodszorra nem volt gond (vagy legalábbis csak kisebb és egyáltalán nem ezek a "témák").
Amiket írtál, bár én nem vagyok orvos, azok szerintem lehetnek genetikai eredetűek (akkor is, ha nálatok csak hajlam, ami nem jött elő, de nála kombinációban már igen), illetve sok múlik a táplálkozáson, mozgáson, környezeti hatásokon is. Előre sajnos nem fogja tudni senki sem megjósolni, jó döntés-e belevágni. Én akkor úgy voltam vele, hogy nem tudnám leélni az életem a "mi lett volna" verzióban, de aztán persze végig rettegtem a terhességet, gyerekágyat, és nagyon hálás vagyok, hogy sikerült.
válasza:Nekem az első terhességem vége nem ment simán. 32. hétig minden rendben volt.
32 hetesen az Uh-n megkérdezték tőlem,hogy dohányzom e,mert 2 héttel kisebb a baba,mint amennyinek lennie kéne.
Mondtam a nőgyógyásznak ( Sztk-ba jártam),annyit mondott,hogy biztos én számoltam el,majd minden vizsgálat nélkül hazaküldött!
37 hetesen toxikémiás lettem,sürgőségi császár,a fiam 1650 g-mal született. Meg sem mutatták,csak másnap láttam.
Akkor mondták,hogy nagy szerencsénk van,mert ha a szervezetem nem reagál nem éltük volna meg a másnapot.Elhalt a méhlepény a 34. héten,így a picim szó szerint megette magát.
A férjem szeretett volna tesvért,de nagyon féltem,hogy mi lesz ha mégegyszer megtörténik.Nem tudtam volna mégegyszer végigcsinálni azt az 1 hónapot amit a kórházban töltöttünk.
6 év után jutottam el oda,hogy azt mondjam: Igen,jöhet a tesó.
Szerencsére nagyon szép terhességem volt,fogadott orvos aki sokat foglalkozott velünk és a 30. héttől nézte a méhlepény állapotát. 39 héten programozott császárral megszületett a kislányom,aki most tölti az 5. hónapot. A második császár nem volt egy leányálom,de a kis csöpségért megérte.
Nagyon szépen köszönöm, hogy írtatok!
Kedves 2. válaszoló!
Azért sikerült megkönnyeznem titeket! Milyen apró lehetett a babád Istenem...de nagy szerencsétek volt. Nagyon örülök neki, hogy a második terhességednél nem volt probléma. És gratulálok nektek is a babákhoz!
Egyelőre mi úgy vagyunk vele, hogy lesz második. De nekünk is csak úgy, hogy előtte elmegyek mindenféle vizsgálatra és keresek egy megbízható orvost majd. Akkor már úgy érzem kénytelenek leszünk felfogadni egyet, hogy tutira figyeljenek...bár sokszor még az sem garancia sajnos :(
válasza:2-es vagyok.
Igen,nagyon kis pindurka volt! Amikor másnap a koraszülött osztályon megláttam az inkubátorban olyan kis törékeny volt! Még én is meglepődtem,hogy milyen kicsi!
Majd 3 hetet volt inkubátorban,de szépen hízott és nőtt. Most meg egy örökmozgó,furfangos 6 éves fiú,szerencsére nàla nem maradt semmi vissza abból,hogy ilyen problémás volt vele a terhesség! :)
A kicsi lány meg maga a csoda! Nagyom furcsa volt így 6 év után újra egy pöttömöt fogni! :) Ő sem volt nagy,2600g-al született! De nagyon boldog vagyok hogy a félelmei ellenére belevágtunk!
Így lett teljes a családunk!
Minden rendben lesz nálatok is kérdező! Nyugalom és ne gondolj arra,hogy mi volt az elsővel.Fogadj fel egy orvost,hisz az egészségetek fontos!
Tény,hogy nem mindig garancia( mint ahogy te is írtad),de nincs két egyforma terhesség. És ha az elsővel megkínlódott az ember a második már csak szép és jó lehet.
Ha van kérdésed keress meg nyugodtan!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!