A családnak vagy barátoknak elmondtátok hogy lombik programmal lesz babátok?

Ugyan nem vagyok érintett, de szerintem senkinek semmi köze ahhoz, hogy hogyan lesz gyereketek. Max a közeli családot vonnam be(szülő és testvér maximum) esetleg a barátok közül olyannak aki már régóta a barátom.

A családommal, barátaimmal szoros a kapcsolatom, szeretem őket. Azt is tudták, hogy próbálkozunk, azt is, hogy nem jön és milyen nehéz ez számunka. Azért vagyunk egymásnak, hogy a nehézségeket is megbeszéljük egymással. Ha lombikra került volna a sor nyilván azt is elmondtuk volna. Nincs ebben semmi szégyelni való.

Pár éve egy sokfős intézményben dolgoztam, és mikor oda kerültem, akkoriban volt a beültetése az egyik kolléganőnek. Még a legtávolabbi munkatárs is tudta, hogy nem jön a gyerek és lombikra járnak. Szerintem ez azért már túlzás. Ráadásul a céges asztali naptárába írta, hogy mikor megy nődokihoz, minden részletes infóval együtt. És persze mindig úgy fordította a naptárát, hogy bárki jól láthassa. Brrrr...

4-es: a kérdés nem az , hogyan ítélkezzünk felette, hanem az, hogy miért tette ezt? Talán több támogatásra lett volna szüksége, amit így próbált megszerezni. Számodra nem szimpatikus, de ettől még lehetünk empatikusak a másikkal.

Elmondtuk. Sosem titkoltuk, tavolabbi ismerosok elott sem. Nyilvan nem mentem ugy oda senkihez, hogy kepzeld, mi lombikozunk. De ha barmi miatt tema volt, hogy miert jarok annyit orvoshoz, vagy miert maradok ki a munkabol 2-3 hetre mindig oszinten elmondtam. A meddoseg sokakat erint, ennek nem szabadna tabu temanak lennie.

Én elmondtam az első pillanattól kezdve, hogy nehezített pályás lesz a teherbeesés kb mindenkinek, akivel ez szóbakerült. Mikor a lombiknál tartottunk a barátaim végigizgulták velünk együtt és a sikernél felhőtlenül örültek. Én személy szerint sosem értettem a titkolózást ebben a témában. Jól látszik, hogy ma már nem kell szégyellni - illetve sosem kellett volna, csak hát régebben azért más volt a mentalitás, ami rengeteg lelki nyűghöz vezetett. Én azt gondolom, hogy ez a téma önmagában elég sok stresszfaktort tartogat, hát még ha titkolózni is kell. Plusz mi ezernyi támogatást kaptunk közeli és távoli barátoktól, családtól, férjem munkatársaitól - nekem nincsenek, mert magánzó vagyok - szomszédoktól. Negatívat semmit. És igenis beszéljenek róla az emberek, hogy lehet így is. Nekem abból hátrányom nem származik, hogy x-y megjegyzi, hogy nézd nekik se jön össze és lombikból van. És mivel tudják rólam, ezért akinek segítség kell, meg szokott találni és amiben tudok segítek.

A család tudta. Sose csináltam titkot abból hogy lombikozunk, de nem us hirdetem. Büszke vagyok a három gyönyörű fiamra, ha valahol szova kerül szívesen elmondom, hogy lombikbabak.

Mi előre nem mondtuk el, csak miután sikerült.

Ha mán úton van, nem kell mindenkinek az orrára kötni. Max ha megkérdezik.