Hogy tud egy nő egyenrangu maradni a kapcsolatban ha kiesik a keresete mert gyerekük van es pl a gyedet is apa kapja?

Ha vezeto beaosztasu, es jol keres, eleg egyszeru a megoldas, bejarono, takaritono, es etelrendeles, minimum a gyerekagyas idoszakban, de akar utana is. Meg neki idonkent masszor :D Igy neked mar "csak" a gyerekkel kell lenned, (akihez az ido egy reszeben szinten lehet fogadni babysittert is). Igy a kecske is jollakik, meg a kaposzta is megmarad.

Penzugyekben meg gondolom, van bankszamlad, sajat kartyaval, arra megbeszelni egy fix osszeget, amit magadra kolthetsz engedely nelkul (mi igy csinaljuk, mindkettonknek van"zsebpenze"). Ezen kivul egy kulon bevasarlos szamla, amire nekem kell figyelni, mert azt en intezem, ha keves, akkor meg teszunk hozza.

En beszelgetnek vele errol a felelmedrol, de nem vadloan, hanem magadrol beszelve ,,en attol felek, ogy... ugy erzem, hogy,...," Es megoldasi lehetosegekkel ,,azt szeretnem, hogy ... Te mit gondolsz errol?"

mondjuk az,hogy most nem segit,nem egyenlo azzal,hogy gyerek utan sem fog.

az en parom se nagyon csinalt itthon semmit,nem is vartam el.itthon voltam a picivel,mindent meg tudtam csinalni.sokszor ha kerdezte mit segitsen,inkabb megkertem,hogy menjen le o a gyerekkel mig en takaritok egy kicsit alaposabban.

miota dolgozom,o eleg sokat van itthon egyedul.2 napokat dolgozik,aztan 2 napot pihen a ketto kozott.akkor o csinal mindent.ablakot pucol,port torol,tereget,hajtogat,felmos tenyleg mindent megcsinal.teljesen magatol.

pedig en is azt hittem,hogy jol elkapattam,aztan megsem.

raadasul hiaba dolgozom,igy is kb 3x annyit keres mint amit osszesen a csaladival,gyessel,a volt ferjemtol kapott gyerektartassal es a fizummal egyutt hazahozok.

o viszi tobbszor a picit,o megy erte a bolcsibe igazabol Nekem csak a fozes marad delutanra.

beszelj vele errol,ne magadban orlodj.

nekem sem kell soha penzt kernem...tudja parom,hpgy nem koltok hulyesegre,igy nincs is vita ezen.en sem szamoltatom el ot,es o sem engem.a nagyobb dolgokat pedig megbeszeljuk,es ugy vesszuk meg egyutt.

Somindent nagyon jól leírtak már, csak egy két gondolat pasi oldalról, egy úgy vélem normális kapcsolatból:

- Pénzt nem kell kérni apától. Mivel mindketten kp-ban kapunk fizut, bedobjuk a helyére, senki nem kér, csak vesz ki, amire kell. Természetesen átbeszéljük a kiadásokat, hó végén ami megmarad, megy a megtakarításba. Ha számlára kapnánk pénzt, akkor egy számlánk lenne társkártyával (természetesen azzal sincs semmi gond, ha más máshogy oldja meg, ez csak megbeszélés kérdése).

- Minden házimunkát együtt végzünk, ha látom, hogy ő fáradtabb (mivel még dolgozik, pocakkal már sokkal nehezebb), akkor pedig én egyedül, kérés nélkül. Nagyon nehezen engedte ki a kezéből, merthogy ő nőként biztos alaposabb, de aztán leesett neki, hogy megismerkedésünk előtt 10 éven át saját háztartást tartottam fenn, és nem retkes ruhában meg disznóólban ismert meg :D Úgyhogy azóta megnyugodott és hagy kiteregetni.

Szóval nálunk jóval gyerekvállalás előtt is kialakultak az "erőviszonyok", amit úgy hívunk KÖZÖS háztartás. Ezért nem vállalunk normál esetben azonnal közös gyereket, hanem néhány évig járunk, hogy megismerjük a másikat és eldöntsük, hogy megfelelünk-e egymásnak életünk végéig.

Gondok lehetnek, igen... nálunk nincs olyan, hogy pénzt kérek... amit keresünk, függetlenül attól, hogy ki mennyit keresett, amint beérkezik, az közös. Újra felosztjuk, kifizeti valamelyikünk a számlákat, és eldöntjük, mire szeretnénk még szánni, aztán ami marad, abból el lehet menni külön dolgokat is csinálni, fodrász, köröm, egy kis masszázs, kávézó...

A férjem is tisztában van azzal, hogy itt él, főz, mos, tereget, mosogat. Kevesebbet, mint én, mert kevesebbet van jelen a lakásban, de részt vesz a lakótereink tisztán tartásában. Pelenkát cserél, öltöztet, bölcsibe visz, játszóterezik, apaként es gondozoként, nem vendégként viselkedik.

De ezt a gyerekvállalás előtt már évekkel jól látni lehetett rajta, és ez baromi fontos. Azzal szabad ebbe belekezdeni, aki mellett az életelveidet nem kell háterbe szorítanod, vagy beletörnöd magad egy számodra abnormális életmódba. Nálunk én is dolgozom, zenész vagyok, ez azt jelentette, hogy alkalmanként már a gyerekünk 1 éves kora előtt is volt dolgom a munkámmal. Ezt az életmódot nem lehet akármilyen partnerrel folytatni gyerekestül, csak egy egyenrangú támogatóval, úgyhogy nálunk hamar kiderült, működni fog-e.

Elöször is nálink nincs én pénzem meg te pénzed, meg kérni kell a férjtöl, hanem megbeszéljük a kiadásokat, mindketten tudjuk, kb mennyi az, amit megkérdezés nélkül a saját dolgainkra elkölthetünk (lefordítva: mennyi a "zsebpénz" fejenként), ez így volt kezdettöl és ezen a terheség-szülés-gyerekkel otthon maradás sem változtatott semmit.

Másodszor az otthoni munka kettönk dolga, ugyanis én is dolgoztam a gyerekvállalás elött ugyanúgy, mint a férjem, ebböl következöen az otthoni müszak is közös volt. (Igaz, hogy nálunk nem fözünk mindketten vagy takarítunk, hanem az egyszerüség kedvéért megegyeztünk, mi kinek a feladata, mármint amit szivesen végez, de természetesen nem úgy,ahogy sok helyen megszokott, hogy a férj füvet nyír - a panelban -, a mindennapos háztartás meg a nöé, hanem pl én fözök, ö nagybevásárol, én mosok, teregetek,vasalok, ö meg porszívóz, fel-és lemos mindent, stb)

A szülés-gyerekgondozás alatt ugyanez a felállás volt, nekem a "munkám" a gyerek(ek) ellátása, emellett a megszokott szintü otthoni munka, az apa meg a saját részét végzi toabbra is ezen a téren.

A gyerek(ek)kel munka után természetesen foglalkozik, így nekem is van szabadidöm, amikor saját magammal tudok törödni.

Nálunk eszünkbe sem jutott volna, hogy én legyek a cseléd, én kérjek pénzt a férjemtöl a szükséges kiadásokra!