Hogy tud egy nő egyenrangu maradni a kapcsolatban ha kiesik a keresete mert gyerekük van es pl a gyedet is apa kapja?

Ezt nem a gyerek születése után kell elkezdeni... Már előtte is egyenrangú feleknek kellett volna lennetek, ez nem attól függ, ki hozza haza a több pénzt.

A háztartásban ugyanúgy ketten éltek, ahogy kettőtöknek is kell vezetnie. Nem az egyik ember feladata.

Nálunk pl mindig az vásárol be, aki épp ráér, az főz, aki épp korábban ér haza, az takarít, aki épp szabadnapos, amíg a másik dolgozik. Soha nem volt ebből konfliktus, sosem érezte magát senki cselédnek. Együtt élünk, együtt eszünk, együtt használjuk a lakást, hát együtt is felelünk azért, hogy tiszta legyen, és minden legyen itthon.

Ha ez nincs meg a gyerek előtt sem, akkor elhiheted, hogy később csak rosszabb lesz.

Nem ATTÓL leszel egyenrangú, hogy ugyanannyit keresel, hanem hogy ugyanolyan döntési jogod van a közös dolgokban, a saját érdeklödésed meg a másiktól független marad.

Nálatok nem az egyenjogúsággal van baj, hanem egyrészt a te önbizalmaddal - ha neked az, hogy fözöl, megmaszírozod öt, cselédségnek számít, akkor a te hozzáállásod nem OK, másrészt a párod egyáltalán nem partner egy egyenjogú kapcsolat kialakítására, mert EZ már most sincs meg köztetek, ö tényleg cselédnek tart, függetlenül attól, hogy keresel vagy sem.

Ilyen kapcsolatba gyereket vállalni csak akkor szabad, ha elfogadod, hogy alárendelt szereped lesz, nem azért, mert nem keresel, hanem mert a párod annak tekint.

Azt, hogy te már most sem vagy egyenrangú...

Innen nehéz lesz. Miért az apa kapja a gyedet??

Elkészítettétek már a gyereket vagy csak tervben van? Ha ez utóbbi, akkor gyorsan gondold át, hogy min kéne változtatni, ha az előbbi, akkor részvétem.

"a konyhában főzök és igaz hogy néha beszélget velem vagy odajön egy puszira de facezik, amig főzök mosok vagy takaritok.

Kezdem most is cselédnek érezni magam.

És mindennek a tetejébe még ő kéri tőlem pl hogy masszirozzam meg."

Soha nem szülnék ennek a pasinak gyereket. Teljesen igazuk van a többieknek, már most se egyenrangú társ vagy, hanem kiszolgáló személyzet. Teljesen jól látod, ha még a bevételed is kiesik, pláne alsóbbrendű leszel a szemében. Szülni olyannak érdemes, akivel egyenrangúak vagytok, kérés nélkül kiveszi a részét az otthoni dolgokból (ja, mert az nem a te feladatod ám, hanem kettőtöké, ahogy amúgy a gyerek is az lesz), ha fáradt vagy, szarul vagy stb, van benne annyi, hogy önként tehermentesít. A te párod ennek közelében sincs. Ne szülj neki, mert kb. borítékolható, hogy egy rabszolga leszel, akit semmibe néznek otthon, de legalább minden nap belekötnek, hogy mindent szarul csinál. Külön bónusz, ha emellé még minden fillérért könyörögni is kell neki, mert ugye nem dolgozol.

Ott rontod el, hogy "szót fogadsz", és nem állsz ki magadért.

Attól félsz, hogy nem vagy elég fontos neki. Hogy ha valamire nemet mondasz, akkor megsértődik, és el fog hagyni.

Te szereted, ezért sok mindent megteszel a kedvéért, hogy veled maradjon. De cserébe ugyanezt nem mered elvárni.

Az se jó, mikor valaki átesik a ló túloldalára, (mint a párod is kezdi), és úgy van vele, hogy most már bármit megtehet, úgy se hagyja el a párja.

Nálatok ez a két véglet fog kialakulni. Te szépen lemész lábtörlőbe, nehogy otthagyjon terhesen, vagy babával. Ő meg pontosan tudja, hogy pozícióban van, nem tudsz kilépni, és bármit megtehet veled.

Ennek itt és most kell gátat vetni, és megtanulni értékelni magad annyira, hogy aki szeret, az nem fog eldobni, ha nemet mondasz a kiszolgálásra. Aki igen, az pedig nem szeret, és nem érdemel meg téged.

Èn is azt mondom, hogy ha már most nincsen egyenrang akkor mi lesz késöbb, jól látod a félelmeidet...

Míg én is dolgoztam, a férjem is segített hétvégén takarításban, a fözést is felosztottuk, sokszor vasárnap, vagy szombaton ö fözött, de ugyan úgy porszívozott, felmosott, elmosogatott...

Aztán megszültettek a gyerekek. Mi soha nem voltunk egy kasszán. Van közös kasszánk, de van mindenkinek saját számlája is.

Amióta a gyerekek megszültettek. A férjem egyedül fizeti a ház és egyéb nagy kiadásokat(rezsi, autó, biztosítás).

A közös kasszára jön a családipótlék és férjemtöl egy összeg amit bevásárlásra költünk. Az én számlámra míg gyedet/gyest kaptam ment a pénz. Közben dolgozom is a hobbimat, így egy kis plussz pénzem van abból is.

Nekem soha egy fillért nem kell kérnem a férjemtöl, mert így jól kijövünk, de soha egyikönknek sem kell a pénzzel elszámolnia a másik felé...

Úgy hogy már gyerek előtt sem az anyagiakon kellene ennek múlnia. Ahogy a háztartási munkamegosztásnak sem a keresettől kellene függnie.

Ha már most sem érzed a biztonságot, ne vállalj gyereket!

Az anyagi függetlenségre pedig akkor is ügyelj, ha meglesz valakivel a kellő bizalom, mert bármi beüthet, rajtatok kívül álló ok is. Alap, hogy csedre, gyedre jogosult légy, legyen hova visszamenni.

Pár tízezerért egyébként se érdemes átadni a gyedet, ha nem a megélhetés múlik rajta, mert később hiányozni fognak azok az évek a nyugdíjadhoz. Még akkor is, ha odajutva szinte semmi nyugdíjunk nem lesz már.