Hogy viselitek a sikertelen hónapokat?

Szia! Nekem az ad erőt, ha minden hónapban mensi után ránézek a naptárra és látom hogy mikor lesz újra peteérés - ilyenkor arra gondolok, hogy újabb remény :D.

Mióta próbálkoztok? Ha nincsenek egészségügyi problémátok, akkor hamar beköszönthet a gólya

Eleinte rosszul. Aztán kivizsgáltattuk magunkat, rájöttünk, hogy a mi baj és most elkezdtük rendbe tenni a dolgokat: enyhe IR, PCO, magas prolaktin.

Elkezdtünk egy picit mozogni is, meglelni az apró örömöket az életben. Most próbálok arra koncentrálni, hogy miért jó még nem anyának lenni. Jelenleg sok munkám is van, így az is elveszi a figyelmemet. A csalódásokba is bele lehet törődni. Mióta próbálkoztok?

27/N (11 sikertelen ciklus)

Csak azt tudom javasolni, hogy ne tesztelj feleslegesen, mert nagyon rossz dolog szembesülni a negatív tesztekkel. Ha már minimum egy hete késik, akkor tesztelj, előbb ne.

Próbálj arra gondolni, hogy más embereknek sokkal nagyobb problémái vannak ennél. Időnként én már bepánikolok, és arra gondolok, mi van, ha nem is lehet gyerekem? De aztán arra gondolok, hálás lehetek Istennek a páromért, és, hogy viszonylag egészségesek vagyunk. Erre próbálok csak gondolni.

De, őszintén szólva, ha sokáig semmi nem történik, és hónapról hónapra csak a menzeszeddel szembesülsz, elkezded feladni. És bele lehet fásulni abba is, mennyire soha véget nem érő küzdelemnek tűnik ez az egész. Én eljutottam sajnos oda, hogy persze próbálkozunk, minden hónapban együtt vagyunk peteérés idején is, de már nem is hiszek ebben az egészben. Persze ahogy látom az utcán, meg a közösségi oldalakon a terhes nőket, felfogja az agyam, hogy van, akinek összejön. Csak éppen nem én vagyok az a valaki. Ezek elég cefet érzések.

De ha arra gondolsz, hogy ennél tényleg sokkal nagyobb bajok is vannak, nem érzed magad rosszul. Mikor meséli a párom, melyik kolléganőjéről derült ki, hogy daganata van, összeszorul a szívem. Azok a valódi gondok, amik mellett azért eltörpül a miénk. De együtt érzek veled, mert én is ebben a cipőben járok. Nekem már semmi nem ad reményt a megfoganással kapcsolatban. De már nem érzem rosszul magam, mert örülök a páromnak, és az életünknek. :( - :)