Mennyi idő kellett a teherbeeséshez azután, hogy PCOS-t, IR-t diagnosztizáltak nálad?

Szerintem súlyosságtól is függ...

Én szerencsés vagyok, november elején diagnosztizáltak. (PCOS+IR) Szerencsére hormonkezelés nem kellett, csak merckformin a vércukromra. Igaz én ez előtt is diétáztam (csak mint kiderült rosszul és enyhe pajzsmirigy alul működés miatt eredménytelenül) és nem is fogytam sokat.

Ahogy elkezdtem szedni a jó gyógyszert, betartottam a 150g ch diétát (yazióval és kalóriabázissal szigorúan nézem a makrókat) 2 hónap alatt fogytam 7 kilót.

Decemberben clostylbegyt-et kaptam peteérés elősegítésére (plusz egy kis D vitamint erős hiány miatt), és mindenki legnagyobb meglepetésére januárra már terhes is lettem. Pedig nem "hőmérőztünk" csak nagyjából betippeltük a peteérést. (doki sem gondoltam volna, hogy ilyen hamar sikeresek leszünk mikor felhívtam a pozitív teszt hírével)

Elővigyázatosságból és mivel az első ultrahangon volt egy kis bevérzés kaptam progeszteront, de azóta is problémamentes terhességem van. A diétát még mindig szigorúan kell tartanom (és sajnos még így is kileng néha a vércukrom) ami miatt a merckformint sem hagyhattam abba, és pluszban gynositolt is szedek.

Most vagyok 28 hetes és eddig minden rendben van a kicsivel és velem is. (terhességem elején többször voltam felfázva, volt hüvelygyulladásom, de elmúlt) Nekem most sokat segít, hogy kiegészítő kezelésként reflexológushoz járok, akivel a pszichológiai dolgokat is meg tudjuk beszélni.

Ezt nem dicsekvésből csak azért írom, hogy vannak ilyen pozitív történetek is.

Nekünk mondjuk olyan szempontból is szerencsénk volt, hogy nem 1-2 év sikertelen próbálkozása után derültek ki ezek a dolgok hanem most akartunk elkezdeni a családalapításon gondolkodni, így az orvoshoz is ilyen "nézze már meg minden rendben van e" szándékkal mentem. Nyilván akkor nagyon megrémített, hogy mondta, hogy sajnos vannak gondok, de végig nagyon pozitívan állt hozzánk. (egyszer sem dobálózott a meddőség szóval mint mondjuk a dietetikus akihez elmentem) Így viszont párommal is olyan nyugalommal tudtunk próbálkozni, hogy "van időnk" és sikerül amikorra "rendbe jövök", így nem éltünk meg minden menstruációt traumaként. Szerintem ez is sokat számít. Ha az ember nagyon rágörcsöl a dologra, és fél tőle, csak rosszabb lesz.

Az étrend átalakítása (azt viszont csalás nélkül) és a mozgás bevezetése (napi fél óra elliptik tréner) amin én drasztikusan változtattam, de már így fél év távlatából azt mondom meg lehet szokni.