Aki sok év próbálkozás után feladta és nem sikerült a baba hogy dolgozta fel?

Időbe telt elfogadni a helyzetet, de aztán arra gondoltam, hogy nem a terhességtől és a szüléstől lesz valaki anya, hanem attól, hogy szeretetben felnevel egy gyermeket. Egy meddő örökbefogadó pár ugyanolyan édesanya és édesapa, mintha vérszerintiek lennének.

Mikor már örömmel vártam az örökbefogadást, teherbe estem. Másfél éves a kisfiam, és igen, szép kaland a terhesség meg a szülés, de nem ettől érzem a kisfiamat az enyémnek, és nem ettől érzem magam anyának, hanem attól, hogy a születése óta együtt vagyunk, én szeretem, nevelem, gondozom. Ha kiderülne, hogy a születése után elcserélték, és ő nem a vérszerinti gyerekem, akkor sem adnám vissza soha, semmi pénzért.

Szóval gyönyörű dolognak tartom az örökbe fogadást. Esélyt adni egy kis árvának a boldog élethez...

Ezeket a sorokat olvasva mindig elgondolkodom, mennyien vannak azok, akiknek instabil kapcsolatból úgy csúszik be a gyerek, hogy nem is számítottak rá, nem is akarták.

Aztán nem is tartják meg persze.

Mások pedig éveket várnak a férjükkel, mindent megpróbálnak, de semmi eredmény.

Érdekes világ ez.

12-es vagyok

Hidd el, hogy ha rajtam múlna,akkor nem várnék. De mivel ehhez 2 ember kell... :( Ha felhozom a témát párom kiakad, nem lehet erről vele beszélni már, mert azt mondja, hogy ezt már átbeszéltük. Na de hátha egyszer majd észbe kap :D

Elküldte hamarabb, bocsi. Szóval csak azért kérdezem, mert még ismeretlenül is fáj olvasni a soraidat...

Remélem azért hamarosan rendeződik a sorsod és teljesül az álmod.

Igen, ebben 100%-ig biztos vagyok! Tökéletes ember, nagyon szeretem, ő is szeret engem, mindent megkapok tőle. Mindenben maximalista, és addig nem akar ebbe belefogni, amíg nem biztos benne, hogy mindent maximálisan meg tudna adni a leendő gyerekünknek. Csak én attól tartok, hogy mire ő jónak látja az időpontot (és az anyagiakat), addigra én már teljesen lemondok a babáról.:( Na de csak pozitívan :D

12-es

Sajnálom! :( Mi több mint 3 éve próbálkoztunk, mindenféle kivizsgálás és 6 inszemináció sem hozott eredményt, én feladtam. lombikra mehetnénk, de a 1-2 éves várólista teljesen elrettent, milliókat meg nem szeretnék kiadni úgy hogy egyáltalán nem biztos hogy sikerülni fog. Meg én eleve attól az egész eljárástól pánikolok. Elég volt nekem ez a sok inszem, a hormonok így is kikészítettek. Elengedtem a dolgot, kerestem új munkahelyet és megpróbálok karriert építeni. Engem most ez köt le, igaz még csak két hónapja váltottam. Borzasztótan kikészített ez a több mint 3 év, bár az elején még nem vettem fel a dolgokat. Nekem az a bajom így visszatekintve, hogy ezek az évek úgy elrepültek hogy közben nem is éltem. Rengeteg dolgot kihagytam csak azért mert hátha éppen most sikerült... Kár volt! Még mérges és dühös vagyok egy kicsit, de idővel majd elmúlik ez az érzés is. Mostantól viszont elkezdek "élni", új célokat keresek.

Fel a fejjel és kitartást minden hozzám hasonló szituációban élőknek!