Pcos-esek ti hogy bírjátok lelkileg a várakozást? (sovány pcos vagyok)

5# vagyok megint, mélységesen egyet kell értsek a 10# válaszolóval! Ahogy én is meséltem, az én endokrinológusom is feltette a kezét, hogy miért nem jó még mindig a peteérésem, és ráfogta arra, hogy ez egy nagyon érzékeny rendszer. Nem rosszból mondom, de sajnos már többször szembesültem én is az évek során azzal, hogy az orvosok - a legkiválóbb szakemberek sem!!! - messze nem mindenhatóak, nem tudják pontosan mi miért is hogyan történik az emberi szervezetben. Egyszerűen vannak dolgok, amire a tudomány a mai napig nem tudja a választ, csak sötétben tapogatóznak.

Viszont! Ahogy a középiskolai biológiatanárom mondta, egy nő két dologért képes bármint megtenni, hogy ne legyen gyereke és hogy legyen gyereke. Nem szabad föladni!!!! Néha kell dühöngeni, utálni a világot, törni-zúzni, ha kell, de talpra kell állni mindig és menni tovább, mint egy tank... Hidd el, rajtad kívül sokan mások is küzdenek 2-5-10 éveket egy gyerekért. És mindenki ugyanazt érzi... dühöt, tehetetlenséget, keserűséget, belefáradást... de nem szabad feladni!

Tényleg, kitartást és gyors babásodást kívánok!!!!!