Nem tudom mit csináljak? Ennyi év után belefáradtam.

Én teljesen megertem, h ennyire el vagy keseredve, azt nem értem h ennyi even keresztül hogyan volt ennyi kitartás benned. Gondolom sok mindenen keresztül mentetek már. Mi még csak 2 éve probalkozunk, de nalunk meg a korunk miatt versenyfutas az idővel. Nálunk már nem lesz olyan h örökbefogadás es aztan jon spontan a baba, mert addigra kifutottunk az idobol (43 vok most). Idegolo a meddőség es foleg a bizonytalanság h lesz-e valaha. Mi is gondolkodunk orokbefogadason.

Ha jo a baratno,akkor szulje meg es intezzetek el az orokbefogadast!:-D Milyen jo lenne ha ilyen egyszeru lenne!:-) BB

Én is 9 évig küzdöttem, és nagyon kegyetlen volt ez az idő. Ezt csak az tudja, aki át is éli! Férjemmel fél évi gyógyszeres kezelés után 8 sikertelen lombikunk volt, aztán annyira befordultam hogy tönkre is ment a házasságunk, kikészített minket ez a hosszú idő lelkileg, testileg, pénzileg. Aztán megismerkedtem a mostani párommal. Amikor megbeszéltük, hogy jó, eljött az idő, nekiállunk a babaprojektnek, nagyon féltem az előzményekből kiindulva (holott nálam soha nem találtak semmi problémát, sem testileg, sem hormonilag). Aztán a második hónapban (!) teherbe is estem. Úgyhogy én is tudom min mész keresztül, mert én is átéltem. Tudom jól milyen nehéz minden egyes nap, minden egyes órája...hogy a miért-en gondolkodsz, és egyszerűen nem tudod megválaszolni, és már néha herótod van, amikor a környezetedben megint bejelenti valaki, hogy terhes, és 3 hónap után összejött, hogy amikor azt mondják,-jaaaj, hát nagyon rágörcsölsz, engedd el, majd úgyis jönni fog....stb...., akkor legszívesebben kiütnéd az illetőt...Amikor minden ciklusod vége felé reménykedsz, hogy talán a sors vagy bármiféle szerencse, talán most rád fog mosolyogni, és sikerül, mert te is megérdemled!! És megint csak csalódsz, mert dehogyis sikerül, megint csak áltattad magad. Tudom. Mert átéltem.

És sajnos ebben a dologban nem lehet okosnak sem lenni, és nem lehet megfelelő tanácsot sem adni. Mert nincs.

Maximum közhelyek, de azzal meg tele van a padlás.

Fel a fejjel én azt mondom, a felhők fölött mindig süt a nap!