Ti hogyan és miből merítetek erőt? Belefáradtam, elvesztettem a reményt! Két év sikertelenség, átjárhatòsági rendbe, spermavizsgálat jò.

Szintén 2 év sikertelenség. Én most már próbálom inkább elterelni a gondolataimat, másra koncentrálni (most például építkezünk, ez egészen lefoglal :) ). Vannak hullámvölgyek, pl. ma pont megint csak a sikertelenség járt a fejemben, de próbálok kilábalni belőle...

Mindenkinek minél előbbi pozitív tesztet kívánok! :)

2.5 èv utàn elmentemorvoshoz addig natyon pozitìvan àlltam a dologhoz, 1 hónap kivizsgàlàs utàn közölte velem nincs peteèrèsem, nem lehet baba...

2 hónappal kèsőbb pozitívat teszteltem....

Igaz koraszülött lett, de hàla ègnek semmi baja!!!

8 hónap sikertelenség után kivizsgáltattam magam, utána lombik konzultáció, amit lemondtunk, majd megbántuk, aztán újra bejelentkeztünk és elsőre sikerült. Most vagyok 5 hetes kb.

2,5 évet vártunk összesen.

Én terhes lettem könnyen, de mindkétszer elveszítettem. Összeszorul a torkom, ha babát várok. Megértem, aki negatívan érez a kismamák vagy kisgyerekes anyukák iránt, de én nem, mert nem tudhatjuk, nekik hogyan, mennyi küzdelem után jött össze, és mivel tudom, hogy milyen sok benne a kockázat, örülök, hogy sikerült, és szurkolok mindenkinek.

A második vetélésemnél (mivel már nagyobb volt) 2,5 napig próbáltak megszüleszteni. Letettek a szülőszobára, mellettem lévőben vajúdtak. Megszületett a gyerek, sírt, és sírtam én is. A fájdalomtól, mert az enyém éppen ment el, ugyanakkor vigasztaló volt a tudat, hogy jönnek még gyerekek.

A kérdésedre: ezek sokszor a lélekben gyökerező okok. Foglalkoztál már a nem testi részével?