Ti hogyan vészeltétek át, ha 1-1 hónap nem volt sikeres?

Szerintem erre nem lehet tanácsot adni. Mi most kezdtünk el próbálkozni ,elsőre nem sikerült. Ez van. Már van egy lányom,ő sok időmet felemészti,nincs időm agyalni.

Munka,szórakozás,hobbi,ezek mind elterelhetik a figyelmedet.

Én ilyenkor már azt vártam, mikor jön a következő termékeny időszak, mert akkor új esélyekkel indulunk. Nekem mindig az a hét volt a legnehezebb, mielőtt megjött, hogy sikerült, nem sikerült...

Amikor megjött, legalább már tudtam a választ.

Elég sok próbálkozós hónapon vagyok túl, utólag azt mondom, semmi jelentősége nincs, hogy hány hónap után estem teherbe, a lényeg, hogy van gyermekem.

Most elhatároztam, hogy ha újra fogunk próbálkozni, már nem görcsölök rá... erre becsúszott tervezetlenül, naptáras védekezés mellett... :)

Minden hónapban rosszul viseltem, még az elsőben is... Talán az utolsó sikertelen hónap volt a legszrosszabb. Akkor el is hataroztam, hogy nem foglalkozom vele annyit, nem teszteltem, nem mértem hőt a ciklus végén, mert el voltam utazva, és pont akkor sikerült, 10. hónapban :)

Szóval nincs rá konkrét tanács, ha úgy érzed jól esik szomorkodni, dühöngeni kicsit rajta, akkor tedd az, jogod van hozzá :) Aztán menzi után újra lehet próbálkozni, addigra elmúlik a rosszkedv.

Az első terhességemnél a 3. hónapig lazák voltunk, akkor sikerült is a baba. Az a terhesség vetéléssel ért véget, ami utána következett...hát...nem vagyok rá büszke.

Minden kivizsgáláson átmentem önszorgalomból (oké, megérte, de volt arra is esély, hogy nem derül ki semmi), és ismét 3 hónap próbálkozás következett a babával. A 3. hónapban lemondtam róla, de előtte minden utolsó 2 napban teszteltem, bőgtem, hogy nem sikerült, stb. Szerencsére a kapcsolatunknak nem tett rosszat, és a szexuális életünket se tette gépszerűvé. A 3. hónapban sikerült a baba, pedig biztosan hittem, hogy nem.

De, hogy beleőrültünk-e volna, ha egy évig nem sikerül? valószínűleg igen. azt hiszem, ez lelkialkat kérdése sajnos.

Pedig nagyon sokat mozdultunk ki, dolgoztunk, nagyon sokat utaztunk, élmények értek, de igazán az új terhesség segített rajtunk lelkileg.

először azt hittem terhes vagyok mert nem jött meg 3 hónapig

közben felfázás miatt..

szóval amikor megtudtam hogy nem vagyok terhes ovum se volt, akkor annyi volt bennem, hogy talán ez azért van, hogy átgondoljam még egyszer mit is akarok, mondtam is a érjemnek, hogy lehet meg kellene talán még gondolnunk..de ő erre szó nélkül inkább ledöntött megint :D

Én másfél évig bizakodtam. Volt, hogy a sírás kerülgetett, amikor megjött...néha teszteltem is,de az is csak elszomorított. A végén már "beletörődtem" valamennyire, lett új munkahelyem, valahogy háttérbe szorult valamicskét a dolog. És akkor sikerült :) 31 hetes vagyok jelenleg.

De nagyon rossz volt. 2014 januárban hagytam abba a gyógyszert, és 2015 júniusában sikerült a baba.