Hogyan mondjam el neki? (Lombikos barátnő)

Hat teljesen aterzem a helyzeted! Kozeli rokonomek, kb nemsokkal azelott kezdtek babaval probalkozni, hogy nekunk veletlenul besikerult az elso meglepibababank, mi is terveztuk ugyan, de megszakitassal vedekeztunk meg, es hat, sikerult. Ennek mar tobb mint 5 eve! Naluk kozben kiderult, hogy gondok vannak, es termeszetes uton nem tud teherbe esni. Megfelelo kezelest kapott, tokeletesek lettek az eredmenyeik, megsem sikerult meg lombikkal sem teherbe esnie. En kozben szultem megegyet, ok tovabbra se adtak fel a probalkozast, vegig pozitivak maradtak, pedig az utolso elotti lombik meg sikerult is, csak par hetesen elvetelt. Nekem 10 hete derult ki, hogy jon a 3. baba, anya pedig egy nappal a terhesseg megallapito uh utan mondta el, hogy aznap derult ki hogy nekik a mostani lombik se sikerult. En azt mondtak neki, hogy tartsuk meg titokban, en ereznem magam kellemetlenul, ha kiderulne, hogy nekunk mar a 3. jon. Igy nem is beszeltunk rola senkinek, de par napja anya veletlenul elkottyantotta a rokonek testverenek, es hiaba tette hozza, hogy titok, 2 perc mulva mar az anyjaek (edesanyam testvere) hivtak anyut sirva, hogy miert kellett titokban tartani. Persze egyeb dolgokat is mondott, de inkanb a duh beszelt belole, hogy haragszik a menyere, amiert nem tud a fianak gyereket szulni, es miert nem kepes otthagyni, hatha valaki massal osszejohetne az unoka. Szoval ezekutan tuti mar a szoban forgo par is tudja, nem akartuk, mert anya beszelt veluk, miutan kiderult a sikertelenseg, azt mondta, most omlottak ossze, es mostmar nem tudjak hogyan tovabb. Mi meg pont ezert probaltuk meg titkolni. Nem tudom, hogy ezekutan hogy erezhetnek, nem hivtak fel, ha tudjak is. De tuti, hogy a baratnod is, ugyan veled fog orulni, de cefetul rosszul fogja erezni magat. En lehet varnek meg par hetet a bejelentessel a helyedben.

Szia! Én a másik oldalról tudok véleményt nyilvánítani, mert én is hasonló helyzetben vagyok: 5 éve várunk a babánkra, eljutottunk a lombikig, de az utolsó pillanatban kiderült, hogy arra is alkalmatlan vagyok. Közben a kolléganőim, a legjobb barátnőm is teherbe estek, és a tesóméknál is jön a baba, a rokonságban ezen a nyàron született 3 baba is... Nem mondom, hogy ilyenkor nem érzem még nyomorultabbúl magam, de sosem sajnáltam senkitől és nem irigykedtem ràjuk, mert nekik sikerült. Tulajdonképpen az a normális és átlagos amin ők mennek keresztül. És mindig örültem amikor elmondták, és nem kerülgettek, hogy ne bántsanak meg, mert úgy is kiderül és nekem rosszabbúl esne, ha sajnálatból nem mondanák el.

20 hetes terhesen elvetéltem...."Barátnőm" a kórházba behozta az ultrahangképét...Na akkor összeomlottam, érzéketlenségnek tartottam. Amikor megmutatta, elsírtam magam, meg is sértődött, hogy miért nem örülök vele. előtte nap szültem meg egy halott babát..

Én is a másik oldalról vagyok. A mi babánk 2,5 év várakozás után sikerült lombikkal és azalatt a 2,5 év alatt én nem akartam tudni senki terhességéről. Én nem tudtam velük örülni, ez az igazság, ezért én mindent megtettem, h ne jussanak el hozzám a hírek és a környezetem is volt olyan rendes, h megkíméltek a babahírektől. Persze, teljesen nem tudtam elzárni magam ezektől a dolgoktól, aki terhes lett, annak természetesen gratuláltam, mert így illik, de ennyire futotta tőlem akkor, örömre már nem, mert minden egyes "jó hír" az én szerencsétlenségemre emlékeztetett, szembeállított a saját kudarcommal, mintha minden egyes esettel azt mutatta volna meg a sors, h mi az, ami nekem soha nem fog sikerülni. Én így tudtam átvészelni ezt az időszakot ép ésszel.

Ha jó barátnők vagytok, akkor inkább szerintem meg kellene mondani neki minél hamarabb.