Szerinteted jogosan vagyok kialadva?

És légyszi ne írjátok, hogy ne görcsöljek rá, mert nem erröl van szó. Aki amúgy lombikozás közben képes csak úgy kicsit és mellékesen vágyni a gyerekre, annak fizetek egy bambit.

Egyszerüen örült igazságtalannak érzem, hogy ö javasolja, hogy várjunk, meg próbálkozzunk, aztán meg csak lógatja a lábát. Mert amikor lombikoztunk halál lelkes volt. Persze nem neki kellett injekcióznia magát. Annyira rosszul esik, hogy tölem minden természetes, hogy én bármit kibírok és felvállalok, ö meg jöhet azzal, hogy most fáradt. ( Az elmúlt két évben minden második alkalommal épp nem volt kedve).

Már bocsánat, de szerintem már túl vagyunk azon hogy romantika, meg jajjránejöjjön, hogy épp a baba miatt szexelünk, meg amikor csak jól esik. Azért jó lett volna, ha legalább most megadja az esély annak, hogy ne kelljen mégegyszer túlesnem a lombikos tortúrán. Ha most az egyszer tesz valamit, hogy legyen babánk.

Megbeszélni nem lehet vele, ilyenkor a fejére húzza a takarót és annyit mond, hogy aludjak és hagyjam békén.

Már sajnos lassan be kell látni, hogy én soha sem leszek anyuka. És ne írjátok, hogy hagyjam el, mert szeretem, ö is szeret, csak most haragszom rá, mert úgy érzem, hogy magamra hagy a problémával.

Megkérdeztem már milliószor mi a baj. Nincs válasz. Nincs kedve és kész. Utána meg odavan, hogy mindenkinek van gyereke, csak nekünk nincs.

És akarja a babát, minden lombikos vizsgálatra elkísért, állandóan szorongatta a kezem, és mindenkinek rögtön el akarta mondani, mikor pozitív lett a teszt, tervezgetett, örült. Csak úgy érzem, hogy mindenre tölem várja a megoldást. De egyedül sajnos nem megy.

És mit csináljak, nem tehetek róla, hogy évek óta nem sikerül a baba. Már én is gyülölöm ezt az idöre szexelni dolgot, de más módszert nem tudok. Volt szünettartás, spontaneitás, nyaralás minden, semmit se ért egyik se.

Igazából itt az fáj a legjobban, hogy tölem minden elvárható, öt meg sajnálni kell mert nem romantikus gyertyafényben csábítom el, egyszer egy hónapban. Lehet, hogy én vagyok hülye, de szerintem ha babát akar, akkor tenni is kéne úgy néhanapján érte.

Amúgy én próbálkozok, ö fáradt, ilyenkor néha mondom neki, hogy most lenne ideje, de legtöbbször csak ráhagyom.

Csak most még friss az lombikos élmeny, meg hogy egy hete még mennyire be volt indulva. Ö mondta, igy szo szerint, hogy szóljak, ha itt az idö. Szóltam, nincs kedve.

Nekem meg az egészhez nincs már kedvem...

Már másodszorra fagy le a telom iras közben, uh röviden:

mi mar reg tul estünk ezen a csak lazan teman. Az utobbi egy evben ugy voltam vele, hogy ugysem sikerül, nem volt hiszti nem volt szamolgatas. Nem ert semmt.