Nektek mi ad reményt?

Mi is már 1,5 évnél jártunk..feladtam nem érdekelt már túl sok volt :( ebbe a hónapba csak 1szer voltunk együtt,előzőhét szerdán kellett volna megjönnie,de már nem is foglalkoztam vele hiszen sokszor pofára estem már így....szombaton teszteltem és a megszokott fancsali fejjel néztem a pozi tesztet egy ideig majd leesett,hogy hát ez pozitív. Tegnap a doki is megerősítette.

Majd amikor nem számítasz rá akkor fogja a legnagyobb meglepetést okozni az a teszt :)

Első!!! Ha holnap éhes vagy ne egyél de ne gondolj rá hogy éhes vagy, biztos menni fog ugye? Na ez nekünk pont iylen. ezt nem lehet kikapcsolni és nem lehet nem rágörcsölni. SZERINTED LOMBIK KEZELÉS ALATT AVGY INSZEMINÁCIÓ UTÁN AZ A 2 HÁT AMIG KIDERÜL AZ EREDMÉNY MIRÖL SZÓL ANNAK A NŐNEK?? Az a 2 hét csak erröl szól, mégis mennyi ilyen beavatkozás sikeres. Persze van akinek igy sikerül de nem mindenkinek. Mi 5 éve küzdünk. 2,5 év utám besokalltam 1.5 évig egyáltalán nem foglalkoztam vele, mégsem lettem várandós.

Kérdező! Sajnos az endo nem túl jó ebböl a szempontból de én ismerek többeket akinek sikerült mellette, igaz mindnek szinte lombikkal és endo mütét után. Kitartás!

5 éve próbálkozunk. Nekem is van endómetriózisom, meg kimerülő petefészek és még pár dolog.

Hagyjuk már ezt a NE GÖRCSÖLJ RÁ témát!!! Ez a halálom!

Majd nem fog rágörcsölni, ha eljutott addig a szintig, hogy nem érdekli. Ez egy folyamat, amit ha akarsz-ha nem meg kell élni, végig kell rajta menni. Van aki könnyebben viseli, van aki nehezebben. Kényszeríteni magadat nem tudod.

Most csak a saját tapasztalatomat tudom elmondani:

Az ember úgy van összerakva, hogy minden egyes sikertelen hónap után reménykedik. Aztán ahogy telt az idő, már egyre rezignáltabb lettem és kezdtem beletörődni a helyzetbe és lefoglalni magát. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy már nem is érdekel ha megjön, már nem is írtam, hogy mikor kéne megjönni :) de még mindig bazira fájt, ha valaki bejelentette a terhességét. Most már valahogy ez sem annyira érdekel és lassan lassan eljutok oda, hogy még akár örülni is tudok, ha valakinek babája lesz :)

De szorítók Neked, hogy az én utamat ne kelljen Neked is végigjárni!!!

Sziasztok!Olvassatok el ezt a cikket es olvassatok a lelki okokrol,hogy mennyire befolyasolja.Erre en is most jottem ra!1,5 eve nem jon a baba.Nincs olyan orvos ahol nem fordultam volna meg(kiveve lomnbik).Minden kivizsgalast abszolvaltam.Enyhe pco es nagyon enyhe ir(ami a dokim szerintem meg az sem).2hete voltam meresen,minden rendben volt tuszoeresem.Adott egy nevjegykartyat es egy pszihologus neve volt rajat.1.felmergettem ,de utana elgondolkodtam hogy elmegyek.Meselte a dokim hogy volt egy paciense akik 17lombikon tul sem jott nekik ossze ,orokbe fogadtak utanna 4honapjara terhess lett.Es azt mondta hogy egesz nap tudna meselni ilyen torteneteket.Probalok ilyen peldakbol erot meriteni.Mert neha voltam olyan rosz lelki allapotban ,hogy ha meghallotam xy terhes fel tudtam volna lokni. Tudom hogy nagyon nehez,DE EROSNEK KELL LENUNK!!!

Olvassatok el : [link]

Nekem az ad reményt, hogy tudom, hogy lesz gyerekem. Így vagy úgy, de lesz. Ha le kell mondanom a várandósságról, akkor lemondok (tudom, nem ilyen egyszerű, de végső soron vagy elfogadom a sorsom és az örökbefogadást választom, vagy megkeseredek és végül megutálok mindent és mindenkit magam körül).

Sok segítség nincsen. Sok orvos csak széttárja a kezét, mások meg, akiknek pikk-pakk összejött, csak szülik sorra a babákat. A többség nem ért meg, mert nem élte át azt, amit én igen, sokan még a diétámon is nevetnek, mert azt hiszik, hiúságból, meg fogyási vágyból vágtam bele. Hiába mondom, hogy durva IR-em van, azt sem tudják mi az, sőt, nem is érdekli őket. Tehát a helyzet hatványozottan nehéz.

Ráadásul épp ma botlottam egy csoportba, ahol leírtam a problémámat (két vetélés, kivizsgálások stb.) Aztán rám szálltak, hogy tuti biztos, immunológiai okai vannak a vetélésnek és igenis gond lehet a harmadikkal is és már pedig ők tudják, hogy csak egyetlen doki végez ilyen irányú kivizsgálást az országban. Ha őt nem keresem fel, konkrétan cseszhetem az egészet, ne is akarjak terhes lenni, ha még erre sem vagyok képes. Tehát azért a sorsközösségből is feláll egy-két okoska, akinek éppen volt egy adott gondja, most meg három gyerekkel a házában iszonyat könnyen tör pálcát az ember felett.

Így tehát minimalizáltam minden babás kapcsolatot a külvilággal, pontosan abból az okból, mert nem akarok totál bedilizni, meg hallgatni a sok vészmadarat, meg kétkedőt. Próbálok öngyógyítani.

Amúgy mi egy éve próbálkozunk. Az első terhességem 7 hetesen, a második 12 hetesen szakadt meg. Kiderült az IR, meg a PCO-gyanú, de mivel szabályosak a ciklusaim és minden hónapban van peteérés, ezért nem igazán akartak velem foglalkozni. Most immunológiai vizsgálatra megyünk (nem a csoportban olvasottak hatására, azt már korábban intéztük), hátha fény derül valamire. Mert végső során azt kell mondjam, makkegészségesek vagyunk a férjemmel. Mégis ez történik velünk...

5-ös vagyok

Én is egyke vagyok, szóval anyuéknak csak akkor lesz unokájuk, ha nekem lesz gyerekem.

Egyébként azt mindenképp érdemes megfogadni, hogy még véletlen sem merülj bele olyan gondolatokba, hogy csak így teljes a család, csak így lehetsz/lehettek igazán boldogok... Akkor eddig soha nem voltál igazán boldog és nem éltél teljes életet? Persze, elhiszem, hogy akinek van az azt mondja, hogy így teljes igazán, de mivel nekem nincs én ezt így nem érzem.

Azon se agyalj, hogy szegény ez, szegény az. Itt egyedül csak magatokkal foglalkozzatok.

Egyébként meg minden állapotnak megvan a maga vonzereje. Mikor gyereked van, akkor minden róla szól már, amíg nincs, addig meg CSAK rólatok. Élvezzétek ki!