Miért kell a lombik meg a hormonkezelések? Örökbe fogadni olyan rossz?

Ne haragudj, de hány olyan ember van, akinek azért nem lehet kisbabája, mert pl. el van záródva a petevezetéke, akár egy régebbi felfázás vagy fertőzés miatt, amiről nem tehet. Vagy akinek alacsony a spermaszáma, vagy inzulin rezisztenciája van, stb. Ezek kb. olyan dolgok, mint hogy valakinek kék a szeme, a másiknak meg barna. Erről nem tehet senki, és miért ne adatna meg nekik is, hogy legyen saját babájuk.

És azok, akiknek meg elsőre összejön a gyerek, és belefojtják a wc-be, meg eldobják, nem pont azok menne szembe a természettel és az élettel????

A helyzet nem ennyire fekete és fehér, ahogy te, kérdező látod...

Nem csak olyan dolgok miatt lehet valaki meddő, mert valami "selejtes" a testében és a természet nem akarja, hogy szaporodjon. Itt vagyok pl. én, aki fiatalon pár évig szedett fogamzásgátlót, az pedig úgy elállította a hormonrendszeremet, hogy 2 éve nem sikerült (eddig) helyreállítani. Vagy ott a férjem, akinek herevisszérsérve van, ami annyira kicsi, hogy megműteni még nem lehet, de ahhoz már elég, hogy csökkent spermaszámot okozzon. Ez a két apró probléma elég ahhoz, hogy természetes úton még ne jöjjön össze a baba. Még egy kicsit próbálkozunk természetes úton, de ha nem sikerül, nyugodt szívvel megyünk akár lombikra is, de nyilván nem ez a vágyunk. Lehetséges, hogy egy kis gyógyszerezés, és már sikerül is a baba, nem tudhatjuk. Aztán ott vannak azok, akiknek el van záródva a petevezetékük, vagy ne adj isten, méhen kívüli miatt ki kellett venni. Ismerősömnek egymás után 2 méhen kívülije volt, így ott állt 24 évesen, petevezetékek nélkül. Mára már egy lombik ikerpár boldog anyukája. Szerencsések vagyunk, hogy az orvostudomány eljutott arra a szintre, hogy a meddő párok nagy részén segíteni tud. Kit érdekel, hogy az a baba egy petri-csészében fogant? Sok esetben egészségesebbek is az így "létrehozott" magzatok, mert csak a legéletképesebb spermiumokat engedik a petesejthez. Ráadásul a természet sokszor megenged olyan gyerekeket megszületni, akiknek pl. skizofrén az anyjuk (volt ilyen az osztályunkon a kórházban, ahol dolgozom, egyedül szülte meg otthon a gyerekét, aki leesett a földre és agyvérzést kapott, miközben ő beszámíthatatlan állapotban maradt), vagy simán belefojtja a wc-be, mert annyi anyai érzés sincs benne, hogy betegye a kórház inkubátorába... Ha ilyeneket enged a "természet", az nem hiszem, hogy a helyes fejlődést szolgálja...

Ráadásul ott az örökbefogadás. Én pl. tudnám sajátként szeretni, de megértem azt, aki nem. Ha sehogy sem akar sikerülni mesterségesen sem, akkor szívesen örökbe fogadunk. De megértem, ha valakinek ez nem megy, azonban nem ez a legnagyobb probléma. Azon kívül, hogy mire valaki eljut az örökbe fogadáshoz, rengeteg (sokszor megalázó) teszten és megfigyelésen kell átesnie, és bár sok gyermek él intézetben (mondjuk most már bizonyos életkor alatt nevelőszülőknél vannak), csecsemőt örökbe fogadni évek kérdése, ráadásul a gyerekek többsége NEM örökbe fogadható, ugyanis jogilag nem mondott le róluk a családjuk! Elég, ha évente egyszer érdeklődnek utánuk, az már kapcsolattartásnak számít, és nem adhatják örökbe. Sokkal több örökbe fogadni vágyó szülő van, mint ahány örökbe fogadható gyerek...

Szerintem a kérdező agyhalott. Tartsd meg a véleményed magadnak. Vagy tényleg nem jött össze a terhesség, vagy van 8 kölyköd, azért írsz ilyeneket.

Az élet kiszámíthatatlan. Nekünk van egy 4 éves kislányunk, aki spontán összejött, és ahogy az egyik válaszoló férjének az esetében is van, nálunk is herevisszér és egyéb más dolgok miatt nem jön 1 éve a tesó. Ezért a lombik, egy kis orvosi segítségre van szükségünk. Boldognak kell lenni, hogy itt tart az orvostudomány és egyre csak fejlődünk....mindig eszembe jutnak Ördög Nóri szavai, hogy "Mindig van remény" és 3 év küzdelem után édesanya lett.